Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - SZEMLE - Pusztay János: A mai magyar irodalom finnországi visszhangja
szemle PUSZTAY JÁNOS A mai magyar irodalom finnországi visszhangja Az ún. (klasszikus magyar irodalom jelentős múlt századi alakjai többé-kevésbé ismertek a finn olvasóközönség előtt, legalábbis potenciálisan. Az utóbbi években a kortárs magyar irodalom iránt mutatkozik fokozott érdeklődés. Ennek kielégítését nagymértékben segíti az a két ország közötti kulturális-tudományos együttműködéséről szóló szerződés, amelyet az I. Nemzetközi Finn-ugor Kongresszus (Bp. 1960) után kötöttek meg. Ez az érdeklődés többféleképpen is magyarázható. Egyrészt mint a világirodalom egy része iránti természetes igény, másrészt az a leplezett vagy leplezetlen kíváncsiság, amellyel a szocializmust építő rokon nép jelen napjait, kulturális életének eseményeit kísérik. * A magyar irodalom műfajai közül a legelhanyagoltabb kétség kívül a dráma - legalábbis ami a finn fordításokat illeti. Ez bizonyára abból is adódott, hogy a dráma nálunk sem játszott soha vezető szerepet. A néhány múlt századi dráma közül Az ember tragédiája a legfontosabb, amelyet finnre is lefordítottak. A nagyon hiányos műfaji repertoárt igyekszenek modern darabokkal kiegészíteni, s minden reményünk meglehet arra, hogy ez a folyamat egyre eredményesebben fejlődik majd. Egy év alatt két mai drámánkat is színre vitték: Örkény István Tóték és Szakonyi Károly Adáshiba című darabjait. Az önkény-mű előadását nem volt alkalmam megnézni, de az Adáshiba óriási sikerét magam is tapasztalhattam. Már a bemutató előtt sokat foglalkoztak a darabbal, de nem kevésbé a premierre Helsinkibe látogató szerzővel is. „Magyarországi jelen”, ,,A tv-vel visszaélők a kánai mennyeg- zőn” — ilyen címekkel jelentek meg a darabbal foglalkozó cikkek. „A televízió emberi kapcsolatokat és szellemi életet elsorvasztó hatását már eddig rengetegszer földolgozták, de ez ritkán sikerült olyan hévvel és olyan szórakoztatóan, mint Szakonyi Károly Adáshiba című tragikomédiájában. A mű élvezetes dokument a tv-korszak emberének elvakult viselkedéséről és megrokkant helyzetéről ...” — írja Leila Arpiaincn a premiert elemző cikkében. A kritikusok egyértelmű véleménye szerint a dráma két legfontosabb alakja az albérlő és Imrus. Valamennyi cikkíró Szakonyit látja a krisztusi erővel felruházott alak mögött, aki éppen azáltal jutott emberközelbe, mert ő is el tud fáradni. A család legfiatalabb tagja az egyetlen, jobb sorsra érdemes szereplő a darabban. A mű több, mint a tv egyszerű ledorongolása. Szakonyi e felszín mögé akar férkőzni és oda akarja vezetni olvasóit is. A tavaszi színházi idénynek még egy többé- kevésbé magyar vonatkozású eseménye volt, Ödön von Horváth két darabját is adták Helsinki két legnagyobb színházában. „A magyar származású szerző (1901-1938) real ista-költői, társadalomszatírát tartalmazó műveinek Európában erőteljes reneszánszát figyelhetjük meg” - írja a Päivän Sanomat (Déli Hírek) kritikusa. A két dráma (Kasimir és Karoline; Mesél a bécsi erdő) kapcsán a kritikusok gyakran vetik össze kortársával. B. Brechttel. Szembeállítják az intellektuálist az érzelmivel, elismerve, hogy mindkettő - a maga nemében - jól oldotta meg a rá háruló feladatot. Még ars poeticában is megegyeznek. Horváth mondja ki egy helyütt: „egy törvényem van: az igazság?’ A prózával a helyzet már kedvezőbb. Főképpen azért, mert a klasszikus és már klasszikusnak számító magyar próza számszerűen is nagyobb súllyal szerepel a drámánál. Az idők múlásával egyre több Jókai-, Mikszáth-, Móricz-, Gárdonyi-mű finn fordítása látott napvilágot, sőt, még a két világháború közötti időszakban jelentették meg Illés Béla néhány munkáját (ezeket oroszról fordították), így pl. az „Ég a Tisza” c. regényt is, Kun Béla előszavával. A mai, kortárs prózával kapcsolatban semmiképpen nem beszélhetünk olyan kedvező állapotról, mint a klasszikusoknál. Az utolsó másfél évtizedben lefordított és megjelent regények közül időrendben az első Déry Tibor „kutyaregénye”, a Niki (németről fordították). Ez már csak azért is érdekes, mert Finnországban 1958-ban jelent meg, két esztendővel az ellenforradalom után. Ezt az cse572
