Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Volly István: Szabad-e Istvánt köszönteni?
Szokatlan a dalvers, mivel az első sora megnyúlik a vissZhangszerű félsorml: most este, most este . . . Leginkább Dunántúlion ismeretes. Névnapokon dalolják, főképp kará- csoinytájt, András, István, János napján. Szabad-e (bejönná a ibetlahemes pásztoroknak? - hangzik iá másik gyermekes ap at kérdése, amdly az előbbiek nyomába Lép. Ősi, szép tizenkettes verssorok zendülnek, „kissé kőtára vert” dallamos, kantáió hangon: Jó estét kívánok, már én is ittvagyok, Farkasbőr bundámon (a) iyikek-lyukak nagyok . .. Muzsikálnak a verssorok, és játszva tanulja a gyerék. Beldbújik a fülébe, mint a kis kígyó, ősi igazság, (hogy a ritmikus, vagy pláne ki ssé kőtára rvert, (énekeit szöveg sokkal könnyebben megjegyezhető és maradandóbb az emlékezetben, iránit az egyszerű beszéd. Aki imár-már elfelejti a nyelvet, még sokáig visszaemlékezik a dali- és nótaszö- vegdkre. Megható, amikor az egyik gyermékcsapat 'rázendít a legrégibb énekeink egyikére, a regösánakre, „Szent István ikiirályunik”-iat emlegeti, az országalapítót, akinek sírját éppen ébban az évben tárta föl a székesfehérvári múzeum kitűnő kutatócsoportja . . . Székesfehérvárott látható I. István király ezeréves sírhelye, itt meghallható a róla szóló regösének: Ne fuss, ne fuss, ne fuss Szent István királyunk, Mi sem vagyunk ördögök, Hanem te szolgáid! Haj, regő, rajta, Azt is megadhatja Az a nagy úr isteni Az egyik leánycsapat tündérszép játéka volt a Székesfehérvári bölcsőske. Ez is a szép történeti tájat idézte. Hová való a népi játék? Melyik az „igazi” a sok hasonló közül? Vitát váltott ki a lucázás, ez a sajátosan dunántúli szokás. A burgenlandi Alsóőr és Sziget faluban magam is (hallottam, amint üucázni jártak az isfcolásgyerekek december 13-án 'este, sőt a rákövetkező napon is. A régi szövegbe német szavak keveredtek, és több szó eltorzult, értelmetlenné vált. Elővettük a dunántúli lucázás szövegét, és a gyerekek örültek, hogy szépet (és újat tanullhátnak. Luca, Luca, kity-koty, kity-koty, Gelegenye kettő-három, Száraz körtét várom! Ha nem adnak hurkát, Elviszem a fülesét! . .. Ha nem adnak szalonnát, Levágom a gerendát! „Ennek a gazdának akikora disznója legyen, mint egy iház, akkora szalonnája, mint a mestergeranda, annyi zsírja, mint a tótban a víz, annyi töpörtóje, mint a Dunában a föveny! .. . Ennek az (asszonynak annyi tojása legyen, mint az (égen a csillag, annyi csibéje, mint a földön a kövecs!. .. Ennek a lánynak akkora nyelve legyen, mint egy tepsi, úgy forogjon, mint a nagypénteki kereplő!” 542