Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - EMLÉKEZÜNK - Könczöl Imre: Bán Aladár

1900-ban Budapestije került, előbb a VIII., majd az I. kerületi gimnázium tanára volt 1932-ig, nyugalomba vonulásáig. Budapestre kerülése után bontakozott ki sok irányú munkássága, amelyben mind jóblban előtérbe került a néprajz és a rokon népeik irodalma. Nem ért el működésének minden területén céljaival ós törekvéseivel arányban álló, azonos értékű eredményit; életművében néprajzi és műfordítói munkássága a legjelentősebb, a legmaradandóbb érték. Négy verskötete ij elánt ímeg s ezek a népies-nenuzati iskola hagyományait követő szelíd hangú költőről vállárnak, aki az ,,új időik új dalai” idején is megmarad a régi úton, s így a Nyugat első nemzedékéhez tartozó nagy kontársák közt legfeljebb másod­hegedűsként tarthatjuk számon. Van azonban néhány figyelemre méltó verse, amelyben ifjúkori hitvallásához híven erőteljesen emel szót az elnyomott munkások, a kizsarolt szegények érdekében. Költészetiének csúcsát azonban kétségtelenül azok az öregkori aforizmái és epigrammái jelenítik, amelyekből ez ideig még csak néhány jelent meg nyomtatásban. A századforduló táján sorozatosan jelenteik meg irodalomtörténeti füzetei is, különösebb tudományos jelentőségük azonban ezeknek sincs, a maguk korában is inkább csak népszerűsítő művek és irodalomtanítása segédletek voltak. 1902-ben következett be munkásságában a nagy fordulat. A Kisfaludy Társaság támogatásával Szinnyei Józsefnek ajánlottan telkikor jelent meg „Kanteletár, a finn népköltés gyöngyiéi” címmel dliső műfordítás kötete. Vilkár Béla fordításait éveikkel megelőzve ez volt az első magyar nyelvű finn népköltési gyűjtemény hazánkban, s olyan érdeklődést keltett, hogy i9C3rban már a második kiadása is megjelent. A Kanteletár sikere nyomán jutott kli 1903-ban Finnországba s ezt az első utat sorozatosan követte a többi. Összesen tizenkétszer járt észáki rokonainknál, nyolcszor a finneknél, négyszer az észteknél. Az első időkben főként gyűjtő-kutató oállal, ‘később pedig elsősorban a finnugor kulturális kapcsolatok szervezőjeként. Utazásai közül külön is említésre méltó 1905 nyarán tett hosszabb tanulmányútja Kamjaláiban. Hőtökén át gyalogosan vándorolt az úttalam, itnocsaras vidék süppedékes ösvényein, s a világtól elzárt, félreeső falvakban lés magányos tanyákon gyűjtötte a népszokásokat, népdalokat. Utazásáról az Ethnographiában jelent meg a beszámolója, s az ebben közölt runo-hat. a finnországi népköltészeti gyűjteménybe is felvették. Lönnrot s ,a többi neves gyűjtő kéziratai Ibözt ima is láthatóik Bán Aladár Kalevala-lejegyzései a Finn Irodalmi Múzeum tárlóiban. Még ugyanebben az éviben más néphagyományőrző vidékeik is be­járta Finnországnak, és tapasztalatait önálló kötetben tette közzé. [Képek a finn nép életéből. (Néprajzi tanulmány.) Bp. 1905.] Rendkívül gazdag (termést hozó esztendeje volt 1911. Miár régebben is foglalkozott az észt nyelvvel és az észt irodalommal, 1910-tő'l kezdve azonban már tüzetesebben tanulmányozta, lés 1911-ben, első észtországi útja alkalmával, amikor a Magyar Néprajzi Társaság képviseletében részt vett Tartuba« a Kalevipoeg, az észt nemzeti eposz ünnepén, már észt nyelven mondta el köszöntőjét. Ugyanebben az évben bejárta egész Észtországot, Saaremaa, Muhu és Hiiumaa szigeteiket is, s ennek az útnák az eredménye az a gazdag néprajzi gyűjtemény, amely a Magyar Néprajzi Múzeum észt anyagának az alapját képezi. E/klkor kereste fel a kb. 20 000 főnyi szetu népcsoportot, amellyel addig magyar tudós még nem foglalkozott behatóbban, és több cikkben ismer­tette néprajzi és nyelvi fontosságát. Történeti fordulópontként tartják számon ezt az utazást az ‘észt-magyar ikaposolatok történetében, amelyhez legfeljebb Hunfalvy 1869- es útja hasonlítható. Ebben az éviben ikezdétt foglalkozni az élete főművévé vált Kalevipoeg fordí­tással, amelynek IV. éneke a Budapesti Szemle, VI. éneke pedig a Kisfaludy Társaság Évlapjai 1911. évfolyamában jelent meg először. Bár ezen a művén szinte halála napjáig dolgozott, lényegében már az első világháború alatt elkészült a tölj es fordítás, 525

Next

/
Oldalképek
Tartalom