Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Pósfai H. János: Az ég tiszta volt (elbeszélés)
- Ezért még meglakolsz - lihegte valaki Bohunak ‘háta mögött.- Nem akartaim. Nem értitek, hogy nem akartam? Véletlen vélt az egész, ibárrne- lyiktekkel előfor du Ihatott volna.- Meglakolsz - hallotta fenyegetőn. Az őr visszajött, az ajtóból szólt oda a tizedesnek, hogy a külső udvaron nem találja a labdát. Valószínű, átrepült a másik falon is, a kertbe esett.- Kőibe ‘kell menni az épületen, a főkapu felől - mondta a tizedes. - Menjen, szóljon az ügyeletesnek.- Rendiben — monta az őr és a vaskaput becsukta. Komótosan átsétált az udvaron, hogy a házat megkerülve kijusson a kertbe. Bokuinek úgy loholt a töbhiek között, mint egy kutya. Tudta, hogy haragszanak rá, pedig nem tehet semmiről. Legszívesebben elgáncsolták volna, hogy orra bukjon, hogy meglakoljon.- Állj! - vezényelt a tizedes. - Ide a fal mellé álljanak vonalban. Maga ott lépjen egy kicsit előbbre - mutatott egy tömzsi emberre. - Bohunak, maga ide álljon. Ügy, az oszlop mellé, hogy lássa a többieket. És hogy a töbhiek is lássák magát. Vagy nem akarja, hogy szemtől szemben álljanak egymással? Bohuinek lesütött szemmel állt az oszlop mellett.- Ilyenek maguk - folytatta a tizedes szelíd hangon. - Kapnak egy órát jutalmul, aztán nem tudják kellemesen eltölteni. Olyanok, mint a tékozló (gyerek. Az ember arra gondol, hogy meg sem érdemelték.- Tizedes úr... - emelte fel a karját Bohunek.- No, mozogjanak csak egy kicsit - folytatta a tizedes. - Helyben futás, egy-kettő, egy-kettő . . . Visszajött az őr, jelentette, hogy a labda beleesett a vízbe. Szerencsére megakadt a rácsban, de nem éti el. Valami pózna kellene, amivel kihalássza. Megy a külső udvarra, néz valamit. Keskenyre szűkült szemmel néztek utána, amint újra eltűnt a vasajtó mögött. Kicsivel később hozta a dorongot.- Gsipkedje magát - mondta a tizedes. - Még megfáznak az urak! Mindketten nevettek. Bőimnek arcáról dőlt a verejték, 'szeretett volna megtörülfcözwi, de nem volt miben. A tizedes azt mondta, tornásszanak egy kicsit. Nem ijó az, ha állnak, legjobb, ha folyton mozog az ember. Öt perccel később a labda fekepült a fái tetejére. Egy pillanatra megállt a kíák ég alatt, mely hihetetlenül tiszta volt, aztán zuhanni kezdett. Bohunek felnézett a hatszögletű udvarból, s ügy llátta, mintha a labda is hatszögletű volna. Fájt a feje, üvölteni lett volna kedve. A labda bombaként huppant közéjük, náhányan utána kaptak. Gyorsan felálltak a kifeszített háló két oldalára, hogy folytassák a játékot. A tizedes ellkiáltotta magát:- Öltözni, öltözni, urak! Lejárt az idő. .. 510
