Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - Weöres Sándor: Psyché múlt század eleji költőnő versei (versciklus) Josónak, Ifjú báró Vesseléni Miklóshoz, Egy kapós ifjúhoz, Leány kéz, Meggondolás

Kis kertemet tiprod, féktelen lovacskám, Tiéd vagyok, érts meg, légy óvatos hozzám. Nem örömest mondám,

De gonoszok Szája morog Reám vádaskodván.

Ha feléd gondolok, harmatos a testem,

Mint nyáron folyóban, gázolsz a véremben, Elbágyasztol engem.

Mérd eszedre,

Ha kedvedre

Nem mindent tehettem.

Ügy elalélattál, most sebzetten élek,

Ha nem várlak, sírok; és ha várlak, félek; De mégis remélek.

Magam vagyok,

Meg is fagyok;

Véled el is égek.

Vékonka ujjak, éles fényű körmök, Fejér kölök cicus mozgású kis kéz, Karcsú és hajlandó puha s meleg, Bizsegtető csak illetése is,

Inkább délicatesse, csilló bijou, mint Félő tetem. S illy cukher pratznival Kell írnom monstruosus énekim. Merész ifjak kegyelt játszó darabja, Lehet vonkodni, vetni, simogatni,

S vén úrak kedvenc étke. Sérülős Ha főzni, mosni, varrni kellenék; Játszmában szorgos. Az ujjak tövén A kéyjejet négy csont kidomborítja Halmos völgyesre és formás kecsesre, S bevégzi egy kígyózó karperec;

Mint mindenen, átüt rajt a halál.

Sátoralla-Ujhel, iSiz.

i8ij.

492

Jósának

Leány kéz