Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - SZEMLE - Rózsa Béla: Cs. Nagy István: Csak az a hűség
zabb tánca mögött gyakran érezzük az egyelőre bénult, de egyre inkább tömörülő ellenállást. Ezt érezzük az író által elénk tárt, végletekig fokozott torzításban. Ennek jegyében is zárul a regény: Darókot, akit köziben egészen a tsz-elnökké emelésig rehabilitáltak, most lemondatták, s ez annyira megzavarta idegrendszerét, hogy présházába zárkózva mindenkire lő, aki közelíteni akar. Nem hallgat már Gyaraki kiáltásaira sem. Őt is lelőné, ha közeledne. Gyaraki azonban „élni akart”. Sajátos hangsúlya van ennek a kétszavas záró mondatnak. S talán ez a jelképessé váló kijelentés mutatja legvilágosabban a költői szándékot, a bizakodást. - Ami elgondolkodtat és problematikus mégis Cseres regényében, az inkább a nyugtalan, bizonytalan minduntalan szétfutni készülő szerkesztésmód, amelyet még RÓZSA BÉLA Cs. Nagy István: Olyan első kötet ez, melyet nem követhet a költővé avatás mozdulata, mert vagy négyed- százada elvégezte azt Illyés Gyula, Kassák és Szabó Lőrinc, amikor szerkesztő asztalukról a nyomdába irányították Gs. Nagy István kéziratait. E megkésett válogatás már a kiteljesedett költősors mérlege, s a mi feladatunk az, hogy az ifjonti eszmények és lobogások korától a köznapi hűség vállalásáig és felmutatásáig vezető út eredményeit összegezzük. A szerző életkeretének jelzése és költői minőségének körülírása teremt lehetőséget erre. Abban még lehet esetlegesség, hogy Bakó József a kőszeg-hegyaljai Nemesosó egyik cselédházában, Cs. Nagy István pedig a szomszédos pusztacsói erdészházban született, de közös a gyermekkori élményviláguk is. Béres voltam, rongyos kis cseléd (Szövetkezet földjén) - emlékezik Bakó, s így bomlik ki a kép Cs. Nagy Istvánnál: Itt nyűtt lent az egész ország az Alföldről Dunántúlra ide hoztak lennyüvőket egész ország keze vérzett itt álltam a herceg úrnál ötven fillér napszámomért álltam sorba az országgal itt az elnyűtt lennyüvőkkel álltam sorba belépőért Magyarország kapujában. (A sütőháznál) feltűnőbbé tesz a gyakran szikár, szándékoltan dísztelen stílus. Ilyenek például mindjárt a bevezetés, majd később a levélváltásokkal túlzsúfolt részek. Szándékoltnak kell ezt tekintenünk, egyrészt mert más műveire nem jellemző, másrészt mert nyomban eltűnik ott, ahol folyamatosabb a cselekmény, vagy ahol egyes mozzanatok festésébe szinte kedvtelve belemerül. Úgy érezzük, hogy a szándékoltan szikár, színtelen stí- íuskísérletezés csak bizonyos, főleg groteszk mozzanatoknál lett volna indokolt. Cseres túl gyakran élt vele. A szerkesztés nagyobb egyensúlya és a stílusegyenetlenség elkerülése bizonyára javára vált volna ennek a mind témában, mind ábrázolásmódban bátor és szép regénynek. (Magvető, 1970.) Csak az a hűség A falu fásult, sorsába törődött zsibbadtsága egyaránt lázította az ifjú poétát 1928-ban és lő éwfdl később: Itt a lelkek tunyák, alusznak. Vége szakad itt minden útnak, amin a nagy tervek robognának. (Bakó József: Falusi vázlat) Az idő medve-álmot alszik itt, vén óra sattyog, kakas nem sikít, (Cs. Nagy István: Hajnal-kiáltó lennék) Nemzedékek érlelte indulatok testvér robbanása a kifejezés mámorától elragadtatott, a magukat a földi min dens éggel szembeállító ifjú költők első ars poétikája: Zászló leszek, szent zászlója Egy meg nem tört akarásnak. (Bakó József: Kóró dala) blajnal-kiáltó lennék, tettre kész, (Cs. Nagy István: Hajnal-.kiáltó lennék) E célmeghatározások, mintegy életkori sajátosságként is, még a költő-vátesz romantikus jegyeit viselik. Később mindketten felismerték 473
