Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - TANULMÁNY - Biró Friderika: A falusi ház és lakás mint a hagyományos paraszti-népi életforma tárgyi kerete

zsúfoltságot enyhítette a szolba, a kályhás szoba, és a konyha inkább a háztartási teen­dők szintiéire maradt, már jobban lőhetett benne ifőzni, bár a kemence az egész 19. szá­zad folyamán a boronaházakban ugyanaz maradt, de több és jobb minőségű főzőkész­ség, ©gy-két vasedény, sőt már egy-két gyári edény is állott a jobb konyhai tevékenység rendelkezésére; a nyersanyag-előállítás is jobb lett, s a kevesebb embert is jobban el le­hetett látni. A kályhás szolba kályhájában is lehetett bizonyos korlátozott főzőtevékeny­séget eszközölni. Könnyebb lett a mosogatás is, itt is javul az idevaló edénykészlet mi­nősége és célszerűsége. Az étkezés a bomló patriarchális szinten s maradványaiban még később is valame­lyest szertartásszerűen kimódolt volt. Eleinte a konyhában, később a szobában, a sarok­ban álló nagyasztal mellett folyt le. A család ifelnőttei együtt étkeztek, egy tálból et-eelk. A családfő rendszerint az asztal belső szegleténél, a sarokban ült, az öregasszony és a család többi férfi tagja az asztal körüli padokon és székeken foglalt helyet. Az asszonyok a férfiak, a férjesek uruk háta mögött állva ették. Az asszony csak akikor ülhetett lie az asztalhoz, ha gyermeket szoptatott. A oseliádék is, ha voltak, a családdal együtt étkez­tek az asztalnál. A (gyerekek közül csak iazok éhettek az asztalnál, akik már munkás- számba menték. A kisebbek pádon, (földön a kályhaszegletben, nyáron az ürögben szerteszét, ahol ihdly akadt. A felnőtték a közös tálból fakanállal merítettek. Kevés volt a tányér, 'és hogy az étel le ne csöpögjön, kenyeret tartottak alája. A húst rendszerint a gazda szeletelte fel annyi darabra, ahányan csak voltak és ő is osztotta öl. Kenyeret is ő szelt a családnak. Az információk szerint az étkezési imádkozás nem volt szoká­sos az asztalnál, étkezés előtt csupán jóétvágyat köszöntötték egymásnak, A polgári-paraszti korszak fejlett konyhai főzési-sütési és étkezési feltételeket te­remtett. A füsttelenített régi boronaház konyhája, de még inkább .az újtípusú gerenda­ház és téglaház kemencéje, zárt tűzhelye (sparherdja), katlana, redli-sütöje a legkénye­sebb ételkészítési igényeket is kielégítette. Nincs szubadtűzlhelyi főzés, .nincs füst, jó a szellőzés és világítás. A vas és a porcelán edélny is bevonul a konyhába, jelentkeznék a célszerűbb feldolgozó eszközök, a differenciáltabb .evőeszközök, és mindenből van elóg. Egy-egy jobbmódú parasztosalád könyűszarrel bonyolít le akár egy cséplési, akár egy lakodalmi főzési igényt. Jobb az étielny ars anyag, és több a főzési-sütési szakismeret is. Az évtizedek múlásával a szigorú rendben történő étkezés Örség-szerte fokozatosan háttérbe szőrűit, bár néhány mozzanata később is felfedezhető az étkezés rendjében, az 'asztalihoz -ülés szokásában. Az étkezés is a polgári kiscsalád étkezési jellegét vette fel. Az új jellegű étkezésinél már nem ügyelnek a sorrendre, a gyerekeket is az asztal­hoz engedik, elnézik már a felnőtt családtagok külön étkezését is. Bár továbbra is az étkezési idő, kivált a fő (étkezés időpontjai kötik össze a családtagokat; a napi étkezés idejére a családtagok hazaszállingóznak és közöisen esznek. A gazdasszony „ma” sem ül lé az asztalihoz, enni is csak akkor kezd, amikor a többiek már elfogyasztották az ételt. A reggeli nyáron 7 óra, télen 8 óra felé kezdődött, az ebéd egy óra tájban volt, a vacsora fejes után 7-8 óra körül. Étkezés előtt ritkán mosnak kezet, viszont az aszta­luk tiszta, rendes, egyszerű terítővei fedett. A vendégnek mindig térítővel terítenek. Mindenkinek külön tányérja, evőeszköze van, .inni azonban nagy, közös pohárból szok­tak. A modem konyha a lakásban már nem használja a kemencét, nem is építi be, sőt vásárolja a kenyeret. Vastűzhelyen, gázon, villanyon főz. Főzőalkalmatosságai a kisvá- rosi-failusi konyháé, minden igényt /kielégítsenek. Az étkezésnél a rend jellegtelen, vá- rosi-kispolgárias az is. A vasárnapi .közös étkezés a kimádoltahb és -szentartásszerűbb. Az ételek csaknem szakácskönyv-színvonalúak. Csökken a hagyományos étrend az őr­ségi konyhában. A konyha, az étkezőasztal tisztasága példás majd minden háztartás­ban. 422

Next

/
Oldalképek
Tartalom