Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - EMLÉKEZÜNK - Angyal Endre: Emléksorok Devecseri Gáborról
emlékezünk ANGYAL ENDRE Emléksorok Devecseri Gáborról Megdöbbenéssel vettem 'kezembe augusztus elsején a Dunántúli Napló vasárnapi számát. Amikor ugyanis kinyitottam a lapot, az első cíim, amelyen tekintetem megakadt, ez volt: „Devecseri Gábor meghalt”. A megdöbbenés talán inem is a legmegfelelőbb kifejezés: valami mélyebb, fájdalmasabb érzés tört fel belőlem. Hiszen Devecseri két évvel fiatalabb volt nálam, s harmincöt esztendő óta barátomnak nevezhettem. Utoljára Szombathelyen találkoztunk, 1966 augusztusában, az lphigenia bemutatója alkalmával. Az Isis-szentélyben előadott Gludk-operának szövegkönyvét Devecseri Gábor és felesége, Huszár Klára dolgozta át, sőt az egyik szerepet is Devecseri fia énekelte. Elmondhatjuk: a Savaria-játéíkok egyik fő mozgatója a Devecseri-Huszár-házas- pár volt. Mozart Thamosáiwk. bemutatóját a költő sajnos már nem érhette meg. .. Örültünk a találkozásnak, s nem (hittük volna, hogy ez lesz utolsó együttl-étünk. A Savaria szálló presszójában ültünk, reggelinél, s közben fölelevenítettük régi emlékeinket, beszámoltunk elmúlt élményeinkről. Nem tudom elfélejiteni azt az órát, amelyet akkor Devecserivel és feleségével töltöttöm. 1943 óta Péosett, 1950 óta Debrecenben, majd 1965 óta újra Péosett működtem. Budapestre viszonylag ritkán jutottam el: mégis, valahányszor egy-egy hangversenyen, színházi előadáson vagy irodalmi esten találkoztunk, a régi barátság szellemében üdvözöltük egymást. De térjünk vissza Szombathelyre. Devecseri szerette ezt a várost, szerette antik emlékeit, festői környékét. Csak annyi meleget című, 1968-iban kiadott kötetében olvashatjuk szép versét: „Búcsú Bozsofctól”: A szappant és a tollat elrakom. A lelkem ittmarad az asztalon. Meg ott. Meg mindenütt, hol )ártam s nem vagyok. Gyönyörű parkok ölelnek körül. Mindenütt ott vagyok. Úgy látszik, ez a vers is az 1966. augusztusi vasi tartózkodás emléke. De már előbb, az Odüsszeusz szerelmei (1964) című kötetben akad egy atmoszférát felidéző, disztidhonos formában írt vasi vers: „Tiinódi^est Sárvárott”. A költő Budapest fia volt, életformája a fővároshoz kötötte, távol állt tőle azonban a rossz értelemben vett „budapestiesség”, az a szemlélet, amely másutt mindenütt csak a „provinciát” látja. Devecseri nem tartozott abba a kategóriába, amelyet Pintér Jenő rosszmájúan, ámde szedlamasen a ,,di413
