Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - Farkas Imre: Boldog oroszlánok

alszol és 'dblopta.” - Hát ez borzasztó - gondoltam hogy kerülőik, én most haza? Alidkor még hontalannak számítottam, s az útlevelet (különösen nehezen sikerült beszerezni. - Na - mondom - nincs állás Németországban, mert én bizony Afrikából mostanában ki nem kerülök. - Álltam csüggedten a pongyolában, az álllatkíséirő fogta a seprűjét, s indult, hogy kipucolja az elefánt ketrecét. Egyszer csak felordít, majd nevetve mondja, menjek oida. Siralmas látványban volt részem. Nadrágom, egy tiroli bőrnadrág, .öklömnyi nagyságúra összerágva, pitykés zöld mellényemből mag csak a pitytkíék maradtak. Elértük a tengerpartot, f ogalmam sem volt, mihez kezdek1, minden ekelőtt az állatokat kellett behajózni. Amikor a daru fölemeli az elefántketceoet, a legnagyobb örömömre a tároám hull ki a fenékdeszkák rései közül. Meg voltam mentve.

Vógighajófcáztuk először az Indiai-óceánt, aztán a Vörös-tengert, majd hosszú, 6-7 heti (hajózás után megétkeztünk az állatsereglettel Európába, és megalapítottuk a mór híres Opdl-féle magánállatkertat. Két esztendeig dolgoztam Opelnél, sajnos azokat a terveket, amiket Afrikáiban szövögettünk, nem sikerült megvalósítanom. Őneki is, nekem is más volt az elképzelésem, ahogyan az már lenni szokott. Két év múlva kértem Opelt, váljunk el harag nélkül, engem visszahúz a szívem. Vissza is mentem Afrikába, és új mesterséghez láttam.

(Folytatjuk)

BEDÖ SÁNDOR: VEGETÁCIÓ

410