Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNk - Dr. Bencze József: Kéziratos gyógyító könyvek - Empirikus állatgyógyítás

realisztikusan gondolkodó állat- és ember gyógy ítója, aki soha egy percig sem volt babonás és gyakorlatában semmiféle misztikumot, szupranaturalisztikus elgondolásokat nem vitt bele. Egyszóval nem volt egyszerű babonáskodó kuruzsló, nem volt pénzsóvár, és minden értelem nélküli, un. falusi „tudósember”, hanem valódi tapasztalati - empirikus - gyógyító.

Működése, élete, személye egyszerű és őszinte volt, sohasem igyekezett maga köré semmiféle csodás bűvkört kialalkítiadi, mint ahogy az ilyen falusi gyógyító emberek legnagyobb része tette.

A következőkben leírunk még néhány korabeli kéziratos könyvet, vagy kalen- dáriumi bejegyzést, amelyek jól rá ,világítanak az állatorvos nélküli magyar századok apáról fiúra szálló gyógyító módjainak fejlődésére. Ismétlem, hogy alig akad olyan kézirat, amely csak ember- vagy osak álllatgyógyítássall foglalkozna, hanem rendszerint a kettő együtt, egyik vagy másik van túlsúlyban, de legtöbbször közösen tárgyalják gyógyító módjaikat, kiemelve természetesen, hogy melyik ihásznál embernek, melyik államaik.

A Kisfaludy-család gyógyító könyve, szúette, lyukacsos, félig bőr, félig papír kötésű, összefűzött, öreg könyv, sok helyen penész rágta, 250 oldalas könyv, a bejegyzés szerint 1792 januárjában fejeződött be, és a kézírás, de magának a tintának, a betűk formájának vizsgálata alapján is négy generáció írása, így minden valószínűség szerint a XVII. század közepén vagy második Ifielében kezdhették szép írással írni, majd a 80. kézírásos oldalnál már ábécés tartalomjegyzéket akartaik szerkeszteni, majd abbahagyták és újra folytatták más írással a betegségeik leírását, illetőleg a különböző betegségek gyógyítását. A könyvnek nemcsak tudománytörténeti, de társadalomtudományi értéke is nagy. Ez a könyv is az utolsó fejezeteiben állatgyógyítással foglalkozik, de helyenként az emberorvosló részek között is megjegyzi, hogy „ez jó az állatnak is”. A második rész 83. oldalán: „A Méheknak tartásáról” 10 oldalon keresztül a miéheikkel való bánásmódról tárgyal, öt fejezetben. A harmadik fejezet címe a következő: „A Mag Méhekndk alrakásofcról és pródáltatásokról.” Szakértők szerint a méhdkről szóló leírása egészen szakszerű és értékes.

Az egyes betegségek gyógyítása teljesen füvekkel, fákkal történik, mint ahogy a szép könyv címe is ez: „Füveknek és Fáknak Orvosságos Hasznai.” A könyv eredete és származása a következő: élt a Vas megyei Répcelak községben özvegy Süttőné nevű postamester, aki az első világháború utáni években hált meg. A könyv az ő tulajdona volt, és elmondása szerint bátyjáé volt, aki Kisfaludy István beledi (Győr- Sopron megye) plébános volt. Kisfaludy István köziismert népi ember- és állatgyógyító hírében állt, vidékre ugyan el nem ment betegeihez, főleg öreg korában nem, de a múlt század második felében messze földről jötték hozzá, senkitől ellenszolgáltatást sem pénzben, sem egyebekben el nem fogadott, sőt a szegényebb betegeket megvendégelte úgy, hogy öreg korára szegényebb volt ő maga, mint a szegény betegei. Űigy is halt meg, mint közismert jótevő. A könyvét nőtestvére özv. Süittőné hozta el, halála után. Süttőné elbeszélése szerint, úgy tudta plébános bátyjától, ihogy a kéziratot a Kis- faludy-család négy generációja írta - erre ímütat az írás minősége is - és plébános bátyja Sümeg környékéről, ahol szülei laktak, hozta magával. Áttanulmányozva a Kisfaludy-család, Károly 'és Sándor, a költő családfáját, úgy látszik, hogyha egyenes ágon következő férfi családtagok írták, akkor ez a könyv Ikb. a XVII. századból származik. Darnay, a sümegi isimert muzeológus és gyűjtő személyes elbeszélése szerint (1925-ben) a Kisfalludy-csa Iádban, mélynek tagjai Sümeg kömyéikén voltak nemesi birtokosok és katonák, örökletes volt az ember- és állatgyógyítással való foglalkozás.

A könyviben sorrend szerint nagyjából a következő növények vannak felsorolva mint hasznos emberi és állati gyógyító szereik: ördögharapta fű, fecskefű, egérfülfű,

355