Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNk - Várhelyi József: A gencsi Mári néni

- Hát csak mondják, amit akarnak, aztán majd én is mondom - ült le a konyha- asztal mögé, miután nekünk két széket penderített (vele szemben. Sötét kendővel keretezett, cseppet sem öreges arcán tréfálkozó kedv, eleven szemeiben magabiztosság, kíváncsiság és bizalom. Ilyen maradt a beszélgetés majd kétórányi ideje alatt a fáradtság legkisebb jele nékiül.- A titkait nem firtatom, Mád néni.- Azt nem is mondom — vágott közbe.- Csak azt mondja el, amit akar. Talán először magáról.- Itt születtem, Gyöngyösapátlban, akkor még az volt. 1891-lben. Most nyolcvan éves vagyok. A in evem? Vinkó Mária. De .mindenki csak Mari néninek hív, meg gencsi Méri .néninek. Van, aki még a levelet is így oímezi. Mert sokan írnak, majd később megmutatom.

Tudja, még az első világháború előtt - 22 .éves koromban - ekoámás lettem. Elmentem Szombathelyre a Pethő ez-redorvos údboz. Azt -mondta, ez csak szépséghiba. Aztán bizony két évig kezelt, hiába. Mentem én fűihöz-fához, de senki se itudoifit segíteni. Tizenihat évig kínlódtam. Itthon dolgoztam a szülői házban két öcsémmel, meg egy nyomorék húgommal. Hét tehenünk -volt.

Egyszer aztán felmentem Pestre a bőrgyógyászatra. Tudja mit mondott az orvos? - Ha ón erre orvosságot tudnék, én lennék a világ első orvosa. - Akikor megfogadtam az istennek, ha meggyógyulok, én is gyógyítok.- Azt mondja meg, Mári néni, hol találta meg azokat a füveket?- Túrkavén. Ott voltam a nagybácsimnál. Persze, ezek a füvek itt is vannak. Öt hónap alatt meggyógyítottam magamat. Ennek aztán ott híre ment, jöttek hozzám, gyógyítsam őket is, és .én -mindenkinek ezt ajánlottam.

No, aztán hazajöttem. Elmentem a Pethő doktorihoz. Az meg csák azt kérdezte, mitől gyógyultam im-eg. - A jóisten adott egy -kenőcsöt - mondtam -, szeretném szabadalmaztatni. De -nem engedte. Azt -mondta, tanuljak. A jegyző is biztatott, gyorsan leérettségizhetek. Én meg azt mondtam, -nem. Azért is kár, amit tudok, de a kenőcs azért nem lesz eldobva.- Csinált-e valaki imég ilyen kenőcsöt?- A -Károly bácsi Szécsenytben, de ő Ikén-esen csinálta, az nem -jó a -szervezetnek.- És mit szóltak az orvosok a maga tudományához?- -Minden orvos suttyomban az ellenségem volt. Pedig jöttek hozzám asszonyok, aikiikndk -férjük, vajiük orvos. Volt -olyan orvos is, akinek a menmyasszonya volt beteg, azt is én gyógyítottam meg.- Bíróság előtt állt-e?- Utoljára 1953-ban, amikor a Sztálint temették. Az egyik tárgyalás a kőszegi járásbíróságon volt, a másik Szombathelyen. De im-ár a Horthy alatt is zaklattak.- Mostanában -gyógyított-e meg valakiket?- Hát hogyne. Csak a nagybetegeket -mondom. Tapolcáról hozta ide az anyja a Pulbi-t. 19 -éves focista. Bkdámája volt. Eltiltottam, -nem focizhat, nem -fürödh-et. De ő csak Ibányta-vetette magát, hogy ő bizony fooiZik. - Itt egy literes üveg, vízzel - mondtam -, 'ha nem használ, éljen ágy, minit eddig.

Nem -régen -jött az anyja, ibevaill-otta, ih-ogy pici kora óta van baja a gyereknek. — Akkor meg mi-t akarnak? -Mossák a vízzel, amit adtam, a P-uihi meg fog gyógyulni, de idő kelll. M-ár fooiZik a Púiba.

Egyszer meg egy főorvos házvezetőnőjével találkoztam össze Szombathelyen, aki egy asszonyt vezetett. - Nézze meg a szemét, Mári néni, -fekély van a szemén. Mindönkiinek a Mári nénit ajánlom, hiszen az én szemem is meggyógyította. Aztán nekifogták sírni. - Ne sírjanak itt énnekem, sírjanak otthon. Jöjjenek ide a kapu alá, megnézem.

349