Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Kende Sándor: Töprengések
úttörőik, az írók, a kutatóik véget nem érő háborúságban feszülnek a kjöznap fiaival, akiktől a meg nem értésnek, a lélek lidegenségénék, a temperamentum és az életcél másfajtaságának aóéilfálía /választja el őket. - Éva fiai: sdm az ábélelk, selm a kaiook, sohasem fogják megérteni Lilith gyermekeit - műért más az anyanyebrvk.. Üldözni fogják őket, mert amezék óriások, mert igazi otthonuk ineim ez a föld - hanem a szellem levegőséhíb és tisztább régiói. S főként, mert a fantázia édes mérge kering az ereikben, márpedig a fantázia a hétköznap ősellensége . . . Valakik, valahol, valaha A nagy összeütközéseik korszaka. A (kibékíthetetlen ellentétek korszaka. Az ugrások és a visszazuhan ások korszaka. Történelmi idők! - így mondják. Bár, ha jól meggondolom: az úgynevezett történelmi idők - a 'kilbékítheteclensé- gekkel és a végzetes összeütközésekkel - egyfolytában tartanak, amióm „lemásztunk a fáról”. Arany János is rezágnáltan sóhajtja, hogy az emíber évezredek alatt is alig-aiig változott. A gyilkoláshoz legföljebb az eszközeit cserélgette: íkőibaltáról nyílvesszőre, golyóról repeszgránátra, bombáról rakétáira és így tovább - de az indítékai ugyanazok és elszántsága épp oly vak. Az éhsége, az irigysége, a hatalomvágya kielégíthetetlen volt mindig -- és ma is az. Kéjigénye folytán is, majd csömöre mliatt is, az idők kezdete óta ikritifcátlan és elfogult: lármás vágj7 letört - de mindenképpen igazságtalan. Igen. Mert azt azért már nem vesszük észre, hogy közben mi mindenben egyeztünk meg. Például? Bárhol ébredek, idegen szállodában, idegen országban: a villanyiborotvámat egyformán (használhatom. Mert valakik, valahol, valaha, kevésbé látványosan ugyan, de megállapodtak a viililanydugó villáinak és a konnektor bevezető nyílásainak fesztávolságúban, a feszültség Volt-mértékében és az áraimíelvétel Watt-egyslágében. Aztán: bármely vasútállomáson, bárhonnan érkező és bármivel megrakott kocsikat kapcsolhatnak egymáshoz - mert valakik, valahol, valaha megegyeztek az ütközőik magasságában és ugyanakkor a pontos távolságukban is. Vagy: a futballpályákon Izliandon, Fdkröldön, Komlón és Salgótarjánban is pontosan a tizenhatos vonalon (bélül (elkövetett kezelésért jár a büntetőrúgás, éspedig íz- landon, Fokföldön, Komlón és Salgótarjánban is pontosan tizenegy méterre a kapu közepétől - mert valakik, valahol, valaha meg tudtak egyezni ebben. Kár folytatnom a példálózást. Mert igazságtálanok vagyunk. Legalább annyira, mint amennyire gyilkosok. Mert ami sikerült - legföljebb tudomásul vesszük. Sőt: imág csak tudomásai se vesszük, nem is tartjuk számon - csupán haszoinélivezzülk, ön'kónteileniül. Hogy valakik, valahol, valaha helyettünk - de a nevünkben; helyettünk, de nekünk; - helyettünk, de értünk megegyeztek. . . . De hiszen ezeket az egyezségeket meg is tartjuk! . . . Persze. Mart jók. És, mert mii történne, ha ezek se lennének?!.. . És ml történne, ha lenne erőnk nem a haszonélvezésihez csupán, hanem ahhoz is, hogy észrevegyük, miiben egyezünk. Nem baj, ha nem jegyezzük föl, s nem (haj, ha nem .tartjuk számon; vajh mi történne a világgal, és hogy éreznénk magunkat benne, ha fölfigyelnénk arra is, ami, úgymond, természetes? . . . 3D
