Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - Galambosi László: Anna koporsója fölött (vers)

GAL AM BO S I LÁSZLÓ

Anna koporsója fölött

A gyermekkor gyöngyházereszei mind lyukasak. Pajtásaimat sodorja róluk ágyúhangú szél. K.ölyök-szavam vasburokból beszél.

Papucs-mintázó fonál: ostorom, csöpp csuta-ökrök szarvára simult, hajszolt kondát, krumpli-malacokat.

Lakták a baba-őrző sarkokat.

Legeltek méterrúdon, padokon,

Lányok pálcika-füves füzetén.

Árva Anna, gyönggyel-játszó-hajú, aranyszitákat gurított felém.

A kúthengert-pörgető orromig süllyedt, forgatni gyönge volt kezem.

Paprika Jancsi nyaknyergemben ült, ökle baracként zőldellt fejemen, jácintok combján darázs remegett.

A bibe-anya fátyol nélkül állt, parányi melle virágporosan feszült, várta a sugár rohamát.

Bogárka-szívben bogár-szerelem, izzott a csáp, szirom mögött a száj.

Merre vágtattok csutaszár-csikók?

Sörényt ringató gyermekkori táj röptesd felém a Napfejű lovat,

Téjtündért-őrző-tőgyű tehenet, kecskét: szarván kopott bogáncs-malom deret őrölt, mekegő szeleket.

Árva Anna, gyönggyel-játszó-hajú, sóvárgásom fején lett korona a felém gurított aranyszita.

A küldetés, a léleküzenet jelzőkövén porlad a hófehér.

Gyűrűzött lábam lesi a halál.

Foltokká fagy a bor, sír a kenyér.