Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Farkas Imre: Beszélgetés a hegymászásról
FARKAS IMRE Beszélgetés a hegymászásról A házait a .hegyiségből lefutó első szolidabb padikára építették. A Károly-ima- gaslatra néz, de nem lát fél odáig. A (kilátást elveszi a tölgyes. Mögötte félórái gyaloglásra Sopron nyüjtózik a völgyben, Sopront sem látni a háziból. Fenyőcso- portok és üdülők állnak a szem útjaiba. A .füves udvaron sápadt almafák és hihetetlenül jó közérzetű szelídgasatenyák, ismerőseim fogadnak. „Szerlbusztok. Itthon az öreg?” Kiesőit magányos a ház, kissé komor lis. Ilyen az egyénisége. Ör- ház, az útkereszteződést vigyázza - gondoltam első látogatásaim idején. Ma inkább védőiemre szorulónak lérzam. A bejáratnál a kazalnyi tölgyihasáb év^ ről évre visszatérő, megszokott kép. Felfűrészelik, felhasogatják, gúlálha tornyozzák, s .télen majd behordják a házba. Apránként. Fel a kedélyesen recsegő fa- lépcsőkön. Ez idén már nem Molnár József cipeli a fáskosarat, az író tavasz óita érszűkülettel bajlódik. Majd vigyázni kell a lépcsőfordulókban, mert őszig még sok kincs halmozódik fel itt: Molnár Józsefné nagy ismerője és szorgos gyűjtögetője az erdő lágyszárú és húsos termékéinek. Az előtérben máris gyógynövény és szárított gomba illata csap meg, dunsztos üvegükben cukrozott málna és áfonya, bicska és .goimlbászlkosár az asztalon, s itt a fogason a meghökkentően nagy szélű kalap is. Mintha hazajönnék, olyan hűségesek a tárgyak. A fák, a vénséges sarj.erdő ágai belógnak az ablakon, s ami kevés égre .nyíló rést még meghagynak, azt az a gyűlölt fiikusz állja el .mohón. Hányszor kértem, dobja foi, hiszen megváltul így. Végiül .magam tettem ki .a szűrét, de másnap a f.ifcusz már megint az ablakban állít. Nyáron zöld, télen kékesszüöke (levegő balzsamozza a Lányt és Jóbot. Horváth József, a nagy festőfoatát hóttsápadt, mégis érzékien élő meztelen álak|ai, a rengeteg agyon vallatott könyv s a már-már kínzó, különös derengés megborzongatja a belépőt. Vigyázz, itt olthatatlan kíváncsisággal kutatnak valami után! Lőhet, boncolnak is. Lehet, hogy élve boncolnak, s a következő te lész. Az óriási íróasztalon tárt könyvek, mindenféle nemes irodaiamból a legutóbbi imunfca, századeleji írógép, egészen vagy félig teleírt lapok. Igen, az adatok: az értelem súlya, a szándék tisztasága, a hűség 292
