Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - KRÓNIKA - Bertalan Lajos: Kőszegi lépésváltás
kő vagy az Apa, de a filmek társadalmi-politikai „érzékenysége”, a problémalátó és feltáró szenvedély, a közéleti felelősség, az ifjúság problémái iránti érdeklődés ugyanolyan eleven, helyenként tán elevenebb is, mint a hatvanas évek „nagy hulláma” idején volt. Ellentmondásnak tűnhet, hogy az elkötelezettség, a művészi felelősség nem hozott létre oly kimagasló alkotásokat, mint az említették voltak. A műalkotás bonyolultsága azonban érthetővé teszi - különösen e sökszerzős műfajban - a szándék és megvalósítás 'közti eltéréseket, ellentmondásokat vagy éppen szakadékokat. A Horizont operatőri mnnká)a (Zsombolyai Jánosé) például lenyűgözően szép, különösen az egyébként prózai külvárosi tájak, a vasúti rendező, a ibérházudvarok, a sivár és lehangoló környezet költői megragadásában. A film dialógusai viszont helyenként laposak. Az egyiébként csinos és fiatal amatőr színésznő (gimnazista) tanácstalanul vergődik a rábízott szerepben. Pedig a iHorizontot a filmnapok zsűrije hosszas megfontolás és vita után Kőszeg díszkulcsára tartotta érdemesnek. A művészileg egyenletes, kérdés- felvetés szempontjából súlyos, gondolatokban gazdag film, a Staféta (a zsűri semmire sem méltatta), pedig időnként azt az érzést kelti, hogy képekkel aláfestett párbeszédek felé billen. A Szerelmesfilmben néhány jó ötletet túljátszanak (például az egymásba kulcsolódó kezek motívumát), a Kitörésben sok a véletlen, a Sárika, drágám fiatalja és veterán asszonya között eleve oly nagy a távolság, hogy szembesítésük nem sokat mondhat a nemzedéki szembenállás problematikájáról, annak feloldásáról. VITÁK ES NEMZEDÉKEK. A háromnapos vita exponense, Gyertyán Ervin az ifjúság társadalmi helyzetéről, közérzetéről, lázadása-lázongása okairól beszélt, s ezt a témakört bővítették a korreferátumok, hozzászólások. Gyertyán szerint a Kitörés, a Staféta, a Horizont és ia Sárika, drágám, tehát „mind a négy film - s ez korántsem véletlen - konfliktusának középpontjába az ifjúság nemzedéki szembenállását állítjaAzok, akik a vitaindító bevallott szándékát („...hogy kiprovokáljam a különböző nézeték nyílt és kendőzetlen összeütközését”) félreértették, elsősorban a nemzedéki szembenállásra tették a hangsúlyt, s néha úgy tűnt, felnőtteilenes panasznappá válik az eszmecsere. 'Szerencsiére, a [fiatal felszólálók között akadtak olyanok is, akik a két pólust nem az évjáratok, hanem a gondolkodás, a szemlélet, a világnézet, élet- felfogás különbségeiben, ellentéteiben és ellentmondásaiban keresték, s vélték felfedezni. A vitázók többsége ezt az álláspontot támogatta - okkal és elegendő alappal. Kovács András mindezt még megtoldotta a forradalmi cselekvésről, annak formáiról, kereteiről, lehetőségeiről tett, vázlatosan kifejtett, de rendkívül tetszetős gondolataival. Ezek szerint ma hazánkban forradalmi helyzet van a szónak abban az értelmében, hogy nagy feladataink (az új mechanizmus, a szocialista demokrácia, az internacionalizmus, a kulturális forradalom) megvalósítása során alapvető változások jönnék létre társadalmunkban. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni: Kovács az alapvető változásokat a szocializmus irányába mutató, azt tökéletesítő, kitefjesítő jellegűnek tekinti. Kár, hogy a későbbi viták során, három napon át nem sokan tértek vissza ezekre a gondolatokra. Örvendetes viszont, hogy a műhelygondok körül és az ifjúság közvetlen problémáiról eléggé sok és figyelemre méltó szó elhangzott. TALÁLKOZÓK, TÁVLATOK. A film napok mérlegén 1969 óta egyre nagyobb súllyal szerepelnek a szocialista országok [filmeséi. A szovjet delegációkban kezdettől fogva helyet kapott a rendezők, operatőrök, filmművészék mellett egy-egy kritikus, esztéta is. A lengyel küldöttséggel három egymást követő esztendőben ugyanannak a filmszaklapnak a kritikusa érkezett Kőszegre. A romának több jelentős új művet, köztük iPintilie filmjeit is bemutatták, s fiatal rendezőket küldtek a filmnapokra. A bolgár, csehszlovák, NDK-beli (1970-ben jugoszláv) filmeseken kívül az idén francia és angol 287
