Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - SZEMLE - - Kár- : Két könyv Nyugat-Dunántúlról
tragikus mozzanatát tagadják mag, de témájúikat tekintve változatosak, megformálásukban kiélezettek, drámaiak. Fiarlkas Imre: Katonák és lovak c. elbeszélésében a sorsszerűség dominál. De sorsszerűnek tűnik Póisfai János: Otthon és Bertalan Lajos: Hárman az ég alatt című novellája is. Poasigaá Zoltán: A kocsonya és Várhelyi József: A hajnal még messze van című novellái viszont inkább saimlbolilkuisiak. A 19-es proletár- forradalom egy tragikus színfoltját formálja meg Várhelyi, a fasiszta kor kegyetlen valósátgát Farkas Imire és Biertalan Lajos, lés mai képet nyáj® Dávid József és [Pósfai János novellája. Együtt nagy történelmi tabló ez már. Vagy áhogy Veres Péter olyan érzékletesen megfogalmazta a negyvenes évek végén: „a imáit, áhogy megyen át a jelöniből a jövőbe.” Három antológia, három külön kis gyűjtemény, de hogy agy-agy megyében ma imóir ennyi érték található, ez mindenképpen örvendetes. Külön, s nem is elhanyagolható értéket jelenteneik iroda lmunkban. Két könyv Nyugat-Dunántúlról* Irodalmi ráolvasások. Győr, a Kisalföld százezres lélekszámú központja, nemrégiben újijáterveztette a város címerét. Megmaradt az általánosan ismert három folyó, felismerjük a szimbolikus bástya-ábrázolást is a kitárt kapuval, de a pálmaágat tartó angyal helyére kalapács és fogaskerék került. Igazább, pontosabb, jelíamzőiblb lett a címer ennek a kiét szokatlan heraldikai élemnek a jóvoltából; utal a város anyagi jólétének forrására, s rámutat arra a szerepre is, amelyet népgazdaságunk vérkeringésében Győr egyre (inkább betölt. Ha elmúlt századok patríciusainak is eszébe [jutott vólna a oímarmódosítás, számos eszköz rajzát választhatták volna aiz angyal ihélyébe, varsától a vésőig, kaszától a Ikalmánmiérlegig, egyet kivéve: az írótollat. Ezt az utóbbit tudniillik világélétöldben csak üzleti könyveik vezetésénél használták ia város érdemesebb polgárai; irodalomra vajmi kevés tintát pocsékoltak e patinás falak között ezer esztendő leforgása alatt. Aligha vollit imlóg egy lakott hely széles Magyarhoniban, mely mindenkori gazdagsága mellett olyan fukar mostohája lett volna minden idők miúzsámalk, mint éppen a Kisalföld „fővárosa”. Az elpocsékolt lehetőségeik városának is nevezhetnénk; szülöttei lelőibh-utóbb ván- dotiboitot ragadtak, s akiit más tájaiktól vetett ide sorsa, az is gyorsan vissza- söpörte irodalmi álmait az úti tarisznyába. Önkormányzatának 700 éves jubileumát ünnepli most Győr, s igénye támadt a megméretésre. E kívánság, mellyel lényegét tekintve csak egyetérteni ldhet, máris hozott néhány figyelemre méltó eredményt, köztük iminde- inékelőüt Z. Szábó László hézagpótló munkáját, mély „A győri irodalom kistükre” címet visdl'i. Z. Szabó - a már említett bkok miatt - egyáltalán nem volt itriigyliésre méltó helyzetben műve összeállításakor. Talán ezért is támad helyenként olyan érzésünk a könyv olvasása közben, mintha a szerző - régi sámánjaink nyomdokain járva - varázsigéikkel, ráolvasással próbálná gyógyítani a város irodalmi múltjának és jelenének krónikus bajait, elváltozásait. Hadid tegyük hozzá meie283 *Z. Szabó László: A győri irodalom kistükre. Győr, 1971. Megyei KISZ-bizottság. - Postai H. János: Öt év Szombathelyen. Szombathely. 1971. Városi tanács.
