Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - Thiery Árpád: Oroszlánok kora (elbeszélés)

Wolf döbbenten nézte a futárt. Eszébe jutott az utazás, amikor egymás mellett ültek a személykocsiban, s úgy gondolta, hotgy akkor is valamit hasonlót érzett: segíteni, segítem, segíteni, és mégis oly tehetetlennek érezte magát, mintha .mindaz, almi körülötte játszódott le, messze meghaladta volna az erejét. Miért alkart meghalni, és ki lőtte le? - töprengett magában. S anélküli, hogy a futár halála és a felbukkanó emlékeik közötti összefüggésre magyarázatot tudott volna adni önmagának; az apját látta maga előtt, azon a napom, amikor kilkísérték az állomásra a katonavonathoz. Az anyja fülébe egy másik síró katomafeleség szónokolt: - Nézzen erre a megrakott katomavomaitea! Aztán nézzen föl az égre, aihoi az isten van! Mi leszünk mii ezután az urunk nélkül ehhez az éghez képest? Porszemek csak! És majd, ha hazajönnek egy csomó gyilkossággal a szívükben, mi lesz akkor ővelük? Hogyan mernek majd fölnézni az égre, ahol az isten lakik? - Az apja egy ideig türelmesen hallgatta az asszony sopániko- dását, aztán megfogta Woílf karját, majd a felesége karját, és elhúzta őket az asszony közeléből: - Nem lehet az emlber egyedül jó, ha a másik ember nem az - mondta.

NAGY ELŐD: ASSZONY

20