Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Gárdonyi Béla: A jubiláló Győr kulturális programjából

hangsúlyozni - nekünk olyan iroda.kn.at kell nyújtani, amely az aktív tudati ás lelki apparátust használó embert feltételezi. Gereben azt a közismert tényt bizonyítja adatokkal, hogy a hatvanas években a mai magyar irodalom javára csökkent a klasszikus és romantikus művek olvasottsága. A felmérések szeriint (amelyek figyelembe veszik az iskolai végzettséget is) a két határt Németh László, Illyés, Thomas Mann, Tolsztoj, Fejes Endre, illetve Jókai,, Berkest, 'Szilvási, Passuth, Dumas, Petőfi és Mikszáth képviselik. A különbségek nagyon élesek. Mégis, a 19. század értékes szerzőinek jelenléte némi ízlésszint-növekedést jelent az általános iskolát végzettek között. A lépcsőzetes ízlésemelés - fogalmazott óvatosan Gereben — nem zsákutca, de ,nem is könnyen járható.

A magyar nyelv hetének megnyitó előadásában Deme László egyetemi tanár azzál foglalkozott, milyen lelhet, milyen legyen a nyelv és a nyelvészet a tudományos-technikai forradalom idején. Szólt azokról az új szavakról, amelyek nap mint nap szemünk láttára, fülünk hallatára keletkeznek, s amelyeknek gyakran hiába keressük a magyar megfelelőjét: korunk annyira sajátos, egyedi tartalommal, hangulatokkal és ízekkel töltötte már .meg a hamar polgárjogot nyert idegen szót. „Itt van például a kommunikáció — mondotta Dome László. — Próbáltuk fordítani gondolatközlésnek: a gondolat maga azonban nem mindig tartalmaz információt; a közlés egyoldalú kapcsolatot jelent, míg a kommunikáció kétoldalú kapcsolatot tételez fel. A kommunikáció ráadásul tartalmaz olyan érzelmi és akaráti elemeket, amelyeket a gondolatközlésről nem mondhatunk el. Próbáltuk fordítani közlekedésnek, de ez a szó .már másra foglalt; az érintkezés és az egymásrahatás szó sokkal tágabb és miás jelentésekkel agyonterhelt. A közölködés pedig humoros hatást kelt.” Meg kell tehát maradnunk a kommunikáció mellett, miüt amely iszó korunk egyik legjellemzőbb jelenségét nevezi meg, amelynek hatása alóli - íme a nyelvészet sem vonhatja ki magát.

De az irodaiam sem. Erre utalt az irodalomtörténeti vándorgyűlés egyik nagy érdeklődést keltett előadása, illetve vitája az irodalom és a tömegkommunikáció viszonyáról. A vitaindítót Boldizsár Iván, a Magyar Pen Club elnöke tartotta. Bevezetőjében Marsall McLulhan öt évvel ezelőtt megjelent cikkére hivatkozott, amelyben az amerikai szociológus a hagyományos irodalom végét íjélezte, és a telekommunikációs eszközök - rádió, télevízió - művészetének új korszakát üdvözölte. McLu'hant is elérte azóta a divatosok sorsa: sokan idézték, de kevesen olvasták. S bár maga nem vállalkozik jóslásra, és pusztán megfigyeléseit igyekezett rögzíteni, követői és magyarázói abszolutizálták és eltorzították mondandóját. Nálunk is hamar a viták kereszttüzébe került McLuhan véleménye és személye. A teljes imqg nem érltés és a kölcsönös meg nem érteni akarás következtében aztán ma az irodalom és kommunikáció viszonya rossz, sőt kínos országunkban - mondotta Boldizsár Iván.

Hogy a televíziót minek tekintik a 'lakásban - elektronikus háziállatnak-e, szívesen eltűrt agresszornak vagy kedves családtagnak, az egy dolog. De annyi bizonyos, hogy a televízió átallakítjja az ember életiét. A rádió, de főként a tévé jóvoltából újfajta közös élmény jött létre az életünkben. Eddig akkor beszéltünk élményről, ha az ember maga látott vagy .hallott egy eseményt. Ma ugyanazt a látni- és hal'lanivalót egyszerre és egyidőben sok millió ember érzékeli. Ez kitágítja az eseményben való részvétel lehetőségét, és megsokszorozza a résztvevők számát. Az emberiség történelmében először a saját történelmünk szemtanúi vagyunk: az emberék látják és hallják valóságunkat, megvitatják ezt az élményt, és ebből a másodlagos élményből létrejön a második valóság.

Boldizsár reagált azokra a támadásokra, amelyek amiatt 'érték, mert hangsúlyozta, hogy a itévé korában mások az firodalolm, az írók feladatai, mint eddig. A tévé normális körülmények köpött nem éllenfele, hanem ifegyverhordozója és egyúttal csapásnyitója is az irodalomnak. Pótlására nem klépes, .mert nem tudja kialakítani azt a

2.50