Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Biró János: Látogatóban
tudatlan asszony vagyok, s nőm tudom, csak érzem, hogy ha 'ezek a gyermekek felnő- < nek, az ő életűik sem lesz különb, mert ezt szokják meg - hallgat el nagy sóhajtással a mind rokonszenvesebb, s egyben sajnálatra méltó asszony. Körülnézek a lakásban. Régi, használt bútorok, szegényes holmik, értelmetlen kacatok. Könyvet alig io darabot számolok meg, ebből is négyet az iskolai könyvtombolán a gyermekek nyertek. Egyetlen árva sápadtífényű lámpa világítja a szobát. A fénykoron túl a lakás nagyobb része árnyékban búvik meg. Télen csak az egyik helyiséget fűtlik, s az .egyetlen szoba öt személynek - három iskoláskorú - lehetetlenül kevés. A szűk méretek láttán az a felismerés rémlik fel kennem, hogy a család élete is nélkülözi a tágas látókört, életszemléletük beszűkült és láthatatlan, de mégis erős szálak tartják mozdulatlanságban életüket. Későre jár, indulni készülök. 'Az öregasszony észreveszi szándékomat és erőtlenül marasztal.- Talán hamarosan jön a lányom - bizonytalankodik. Búcsúzom a gyermekektől, s ők láthatóan örülnek távozásomnak. Amikor kilépek a házból, látom, hogy a hold már 'feltűnt az égbolton, s kúszik felfelé, halottsápadtan. Alatta felhőgomolyok torlódnak a hegyek .mögé, mint a menekülő borzalom. A magasban hűvös lehelet suhan végig, lélegzik az erdő. A kapun kívül megfordulok, hogy elköszönjek az öregasszonytól. Ott áll a kerítés mellett, két ezerráncú bütykös kezével a korhadt léoeket markolja. Sír. Hangtalan zokogása az élet hiábavalóságának érzését szüli 'bennem . . . Elfogadtam G. József fiatal esztergályos meghívását: látogassam meg családi környezetében. Türelmetlenül vártam a látogatás megbeszélt időpontját. Amit eddig tudtam róla, kevésnek tűnt, hogy teljes véleményt alkothassak személyéről. Alig múlt 30 éves, két gyermek boldog apja. Felesége a ruhaiparban dolgozik, ő pedig a két éve épült, teljesen új, modern autóalkatrészgyárhao. Tisztességes keresetéhez öten vannak, mert idős édesanyját, aki nemrégen jutott özvegységre, magához vette. Amikor kért, hogy látogassam meg, kérésének okát is előadta.- Szeretnék egy kis könyvtárat magamnak, olyant, amit később a gyermekeim is hasznosítani tudnak. Van már néhány könyvem, s szándékom, hogy hamarosan vásárolni fogok. Erre szeretnék tanácsot kérni. Örömmel ígértem segítségét, kérését rokonszenvesnek találtam, hozzájuk igyekszem. Az alkonyodó szürkületben megbúvó házakat csák sejteni lehet, de a lakásokban felgyűlő lámpák jelzik létüket. Látogatásom nem volt váratlan, azonban amikor otthonukba léptem, azonnal láttam, hogy érkezésemet nem előzte meg semmiféle lázas rendteremtés, vendégfogadó készülődés. Barátságos, 'tiszta és fiatalos ízléssel berendezett lakásuk otthonossága természetes állapotot bizonyított. A kétszobás lakásban bőven jut hely a család minden tagjának. A gyermekek - egy 8 éves kisfiú, a kisleány még óvodáskorban van - számára külön kis sarok van berendezve. Tulajdonképpen az egyik szoba az ő birodalmuk. Tanulósarok az egyiknek, játéksarok a kisebbnek. A falra erősítve kis könyvespolc, rajta egy gyarapodó gyermekkönyvtár alapja. A lakásban 'néhány éve vásárolt modern bútorok ízléses elrendezésben egészítik ki a családról alkotott kedvező összképet. Mindenről érezni lehet, hogy eszköz a kulturáltabb és korszerűbb élethez. Ahogy 'beszélgettem a szülőkkel, az elégedettség, a kiegyensúlyozottság, a biztonság tudata sugárzott róluk. A két .gyermek néha felénk pillantott, de minden félszegség és tartózkodás nélkül békésen játszottak.- Nem állítom, hogy elégedetlen vagyok, bár még sok mindent szeretnénk elérni. Mint munkás elmondhatom, hogy az üzemben .becsületem van, igaz, hogy ezt ki is vívtar munkámmal. Sokszor azonban még a munka sem elég, mert akadnak emberek, 245
