Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - Rácz Zoltán: Bejárók (vers)
RÁ CZ ZOLTÁN- Jön már, jön már! - kiabálják, s a sínek közt csúszva-botladozva inog a tömeg, nyikog a táska ajándék dióval tömött gyomra. Ostobán csattan a pénztárablak, ki lekésve loholt, most káromol istent, időt, vasutat, rokont szid. S felszökik valahol hátul, az egyik sötét peron homályában vél menedéket a kalauz legyint:- Jöjjön csak, földi, ismerem! Istenem! Lekésett! Villog a sín, behúz tt vonat a fénysivatagból a város felől. Dohányfüstöt, lötty-feketét hoz, cipőszagot és megbuggyant sör savanyú bűzét. Ulticsatát: vitákat forintos alapon, kibic-sóhajt, ököldörejt a térdre vett koffér asztalon, újságokat, ponyvát, verset, modern költőt és klasszikust, mosógépet, ünneplő ruhát s demizsont, amelyben forr a must. Harap a fék.. Döccen a fej. T olongás. Véget ért mára ugratás, hecc, a tegnapi meccs s a terített betli hitvitája. 14 Bejárók
