Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Csaba Imre: Egy magyar tüzérparancsnok a Párizsi Kommünben. Emlékezés Györök Leó Györgyre

Itthon először — ezt már lexikonból vett idézetekből is tudja az olvasó - belga vasútépítő társaságnál dolgozott, almikor pedig iaiz tönkrement, a magyar államvasutaknál. Mérnökiként természetes on. 1873-iban egyetemre [jelentkezett, magyar-francia szakra. Amikor 1877-íben végzett, Fiúméba nevezték kli tanárnak. Ott írta meg az olaszok számára a miagyar nyelvtankönyvet, amivel szakimra! körökben is elismerést aratott. 18 80-ba,n Budapestre költözött, ott a IV. kerületi reáliskolában tanított, élete végéig. Bizonyíthatóan öt, de családja szerint nyolc nyelven ibeszált (46).

Közben: festett - ás Ihajózott.

A 'kettőt külön sem léhet választani, mert hajóútjjai során készítette vázlatait. Szinte kizárólag tengeri képeket festett. Ö laz első magyar tengerfestő. „Adria legszebb tájai elevenednek meg a vásznon. Első képét, amely a Zapuntelló nevű kis szíriét ábrázolta, a Műcsarnok i88z-i tárlatán állította ki. . . Edvi-Illés Aladár és Mendlik Oszkár is az ő hajóján váltak tengeri festőkké” (47). A maga és mások könyveit illusztrálta. „1883-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban, ipoo-ban hagyatékából a Műcsarnok emlékkiállítást rendezett. Néhány képét a Nemzeti Galériában őrzik” (48).

A nyarakat az Adrián töltötte, eleinte bérelt hajóban, aztán vásárolt egy kis hajót, majd azt eladta és maga tervezett .egyet ízlésének, igényeinek megfelelően. Ezen, a Kuruln-on járta az Adriát 1895-ig, megbetegedésiéig (49).

Nemcsak nyelvtankönyvet, más tudományos értekezéseket is írt. Az „Archeológiái Értesítő”-he., az „E.gyetértés” 1878-80-ais számába is. Egy önálló könyve jelent meg: A lázadó hajósnép viszontagságai a Csöndes-tengeren. Minden valószínűség szerint angol dokúmontumoknak és a maga tapasztalatainak szintéziseként.

Viszonylag fia talon, ötvenkét éves korában halt meg. Életének utolsó szakaszában sokat betegeskedett. Talán iá szíve helyett lábába fúródott golyó ütötte seb és a deportáló-hajón szerzett betegség sem múlt el nyomtalanul. 1899-ben kétsizer is szélütés érbe. Talán félelmében, bogy ebből sem gyógyul ki teljesen, 1899-ben, 52 éves koráiban önkezével vetett véget életének.

Huszonnyolc évet élt még hazatérbe után. Ez a huszonnyolc év azonban már nem a forradalmár, a kommünar, a Párizsi Kommün hősének, főtisztjének továbbélése volt. Az okokat lehet találgatni, azdkon lehet Vitatkozni - a tényen nem.

Mintha nem is ugyanaz az ember lennie.

Annak az életrajzíróinak lenne igaza, aki Győrök párizsi napjait ítélte véletlennek? Szó sincs róla. Ez az író tisztelte Győrökét, a hajóst, és csőcseléknek minősítette a kommünardkat (50).

Vagy egy másiknak higgyünk, aki annak tulajdonítja a változásit, .hogy a bukás után Győrök testben és lélekben megtört? (51) Szívesebben hinnénk ezt, hiszen oka is volt a meghasonlásira; elveszett az ügy, amire az életét tette, ihőisi halált halt ugyancsak kommünar francia menyasszonya. A Pere Lachaise-hm. ugyan csak a lábát érte a .szívének szánt golyó, de almi a mennyaszonyáét érte - és mind, a kivégzett kommunátokét az övét is emésztette.

De miért nem keresett feledést a pesti munkások között, akik már hazaérkezése előtt népgyűlést és felvonulásit tartottak a Párizsi Kolmlmün lemlékére? Miért nem vett részt az itthoni mozgalomban? 1880-iban már Budapesten éh - rakkor alakúit meg -ott, a Magyarországi Általános Munkáspárt, éltek ia 48-as veteránok, sztrájkok, tüntetések voltak. Mindettől távoltartobta magát.

Képei sem tanúskodnak politikai magatartásáról, írásai sem. Vagy ha igen, nem haladó eszmék mellett.

Rendkívül ellentmondásos egyéniség volt - vagy sok mindent nem tudunk még róla, ami összhangba hozhatná a párizsi és az azt követő itthoni magatartását.

153