Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Csaba Imre: Egy magyar tüzérparancsnok a Párizsi Kommünben. Emlékezés Györök Leó Györgyre
A (háború fokozottján sújtotta a »épet, de a polgárságot ás. Augusztus 6-7-í törvényhatósági (választásokon győzelmet arattak a köztársaságpártiak, de ők is féltek a néptől, ezért cselekvésre nem szánták el magukat. Augusztus 9-én, egy kormányválság után a Concord térien tüntetők - főleg munkások - ezrei tolongtak és köztársaságot követeltek. Nagy katonai egységeket vezényeltek Párizsba, hogy megvédjék a kormányt a nép haragjától (18). A isedani vereséget nőm élhette túl a francia császárság. Szeptember 5-án este tüntetéseket szervezlek, eleinte a munkásnegyedeikben, azután másutt is. Másnap, miig a baloldali képviselőik a törvényhozó testület döntésének megvárására biztatták a tömeget, az a munkások vezetésével kitűzte a városházára a vörös lobogót. A szeptember 4-i forradalom tüzélban hatalomra jutott kormány .azonban semmit sem oldott meg. Azt, hoigy mikor jelentkezett ia köztársaság hadseregébe Győrök, nem tudhatjuk, de az ellen, hogy a köztársaság kormánya szabotálta a város védelmére való felkészülést, már a köztársaság katonájaként, hadnagyaként tiltakozott - a munkások oldalán. Az áruló kormány elfogadta - a nép elutasította a poroszok szégyenletes béke- feltételeit - feszült az ellentét. A kormány .átadta volna helyét a nyíltan jobboldalnak, a köztársaságot kiszolgáltatták volna a monarchiának - a nép kommünt 'követelt és fegyverkezett. A Thiers-horméany mögé tömörült reakció szervezkedését a nép, a munkásság a nemzeti gárda köztársasági föderációjának szervezésével <ellansúlyozta. E föderációnak szeptember végén Párizsiban 215 zászlóalja .volt, központi bizottsága pedig a népi hatalom csírája lett. A népi ellenállás, az elégedetlenség nőtt, a nemzeti gárda erősödött, a munkásság fegyverkezett. 1871. március 18-án hajnalban csapatokat küldött a kormány a Montmartre-te. és Párizs más munkáskerületaibe, hogy lefegyveirezzifik a munkásokat. Amikor azonban összetűzésre került volna sor, a katonaság megtagadta az engedelmességet. Ha akikor hajnalban .még nem is, attól biztosan a munkások oldalán állt a magyar mérnök-hadnagy. A kormány kénytelen volt a várost kiüríteni. A központi bizottság átvette a hatalmat, de a felkészületlenség, tapasztalatlanság következtében több olyan lehetőséget elmulasztott, amélyet később már nem lehetett jóvátenni. Ezek egyike volt, hogy nem készült fel megfelelően a menekülők üldözésére. így lehetőséget adott a város bekerítésére és arra, hogy soraikat rendezve hamarosan a kommün ellen támadjanak (19). Március 20-án megszállták a fcommün csapatai a várost ölelő legfontosabb erődöket. Sajnos a Mont Valerient nem. Másnap >a Ehiere-kormány csapatai vették birtokba. Néhány nappal (később már ezzel kellett a Port Maillot-ot védő Győrök kapitány tüzérzásZlóaljárnak hadakoznia (20), mert a versailles-i kormány április 2-án megkezdte a támadást a város, pontosabban: a március 26-án törvényesen megválasztott kommün ellen. Nem cél ezúttal kronologikusan figyelemmel kísérni a kommün eseményeit. Fel kell azonban idézni azokat - akkor is, ba a kommün léte szempontjából nem a legdöntőbbek -, amelyék valamilyen módon kapcsolatban voltak Győrök Leó Györggyel, (hatottak életének alakulására. Elsősorban azokat a harci cseldklmiényelket, amelyek azt a katonai egységet érintették, (amelynek parancsnoka volt. A kommün április 8-i ülésén „megszavaztak egy barikád-bizottság létrehozásáról szóló határozatot. E bizottság tagjai mérnök-századosok, a hpmmün két tagja és kerületenként választott egy-egy küldött” (21). Ennek a bizottságnak tagja veit Győrök Leó György is, immár századosi rendfokozattal (22). 148
