Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Szaplonczay Legeza István: Kiszállási napló

fel a lépcsőkön - ,a liftet mindem esetben .kikerüllve minit a házuk padlására. Tisztességgel köszönve nnindenikimek, akivel csak összetalálkoznak. Azt is megfigyeltem, hogy a gyerekeiktől hazafelé menet egy 'kis 'szomorúság, osalód'ottság iis kiül az arcukra. Persze íjolbb szeretnék, ha közdlebb lenne - az ősi fészekhez - az a gyerek, a kisuinoka. De hát, Iha így hozta ;a .sors, őrizze meg őket az isten minden (bajtól. Mert baj - szerintük - ezerszertc több (leselkedik az emberre városon, imimit falun.

Ide lyukadtak ki a végén útitársaim is. A mama szeme még könnybe is lábadt, amikor panaszolta:- Hiába beszéltünk nekik, (hogy közelebb is találhatnának kenyeret. De ha a lányom hajlott volna is a iszóra, a vömnek csak Pest kellett. Pedig annyi autóbusz jár már mifelénk is, hogy megszámlálni sídm győzöm.- Tehát (buszsofőr a vője?- Már kétszer is kitüntették - dicsekszik a papa, aztán azt is bizonygatja, hogy férjnek, családapának is kitűnő leimlbar.

Aztán szedik elő a fényképeket. Hat kisebb-nagyohb unoka ikerül egymás mellé.- Ezeknek már több eszük van, mint nekünk volt - céloz az öregasszony a -négy élő gyerekére, ahol csák a llegnagyolbhiknál van három kiosi, a többieknél egy-egy.- Maga hányat nevelt?- Nyolcat szültem - (magyarázza görbült uj-jain is mutatva az asszony. - Kettőt még kicsi korukban élitemettom. Kettőt meg - csuklik dl a hangja - elvitt a második világháború.- Jód van, no - nyugtatja a férje. - Örülj most már azolknák, amelyiket megőrizett nekünk a jóisten.

Nemsokára az öreg falusi házaspártól is búcsúznom kellett. De közben az ő nevük, címük is bekerült a noteszomba. A falujukhoz (érve a vonatablakból mutogatták, 'melyik részen van a házuk. Kértek, hogy látogassam meg őket. De ha jövök, az nyár végén lenne jó, amikor még szép a kert, sok a gyümölcs.

Amíg a vonat ed nem (hagyta az áldomást, integettünk egymásnak.

K .. .-ig újabb három emberrel ismerkedtem meg, köztük agy épületzsaduzóval, aki éppen oda igyekezett, ahová én.- Hogy-hogy -ilyen későn? - (kérdeztem kritikus hangon a negyven év körüli embert, s mivel keddi nap volt, arra gondoltam, hogy susztervasárnapoit is csinált a koma. Azonnal mag is bántam, mert kiderült, hogy a szákinak három leány -után -végre a napokban született egy fia. De nemcsak az öröm fogta otthon egy nappal tovább, hanem mert késett a felesége húga, iákii miig a nővére haza nem jön -a kórházból, rendiben tartja majd az otthont. Igaz, hogy a (legnagyobbak kislány már tizenihat éves, de gimnáziumiba jár, s így nagy szükség van az ángyik-a 'segítségére.

Mindjárt elnézést is kértem az előbbi (hangom miatt, de ő mosolyogva kijelentette:- Engem most még bicskával 'sem lehetne megsérteni.- Gratulálok - nyújtottam a kezem, s mindjárt -azt -is elárultam, honnan jövök, s mi céllal ugyanoda, ahova ő is igyekszik.- Éppen ideje miár főmérnök úr, mert a múlt 'héten is le -kellett állni egy munkával.

Mondtam, hogy ián nem vagyok főmérnök, sem úr, de persze elv-társ sem, mert bár a kommunista eszme szociális és általában ,a társadalomira vonatkozó tanaival egyetértek, istenihívő ember vagyok. Apám görögkatölíifcus pap volt.

Emberem zavarba jött, de ón kisegítettem:- Szólítson csak egyszerűen mérnök szaktársnak, vagy Pista (bácsinak, mert ahogy elnézem, maga legalább (húsz évvel fiatalabb, mint ón.