Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Farkas Imre: Öregszülék téli eltartása (elbeszélés)
A világért meg mem sértette. Mondja is sokszor, hogy az ilyen öregekkel már nagyon tapintatosan kell bánni, mert betegesen érzékenyeik.- Biztosan sokat sétálnak.- Nincs hozzá kedvem. Csúszós a járda. Aztán kivel sétálhatnék. Egyedül vagyok egész nap, más dolgom sincs, mlint arra vigyázná, hogy keveset fogyasszak. Tudod, a vérnyomás miatt. Nos, hogy tudd, elérkezett a konfliktusok esős évszaka. Anya és lánya között feszült a hélyzet. Az öregasszony tehernek érzli saját jelenlétét, ia lánya, aki időköziben szintén anya lett, nem különben. Ilyenkor nem isegít más, miint ia (hasznos, a kiadós fohász lázért, hogy anyád isákarélményéfah'ez jusson. Nem megy áldozatok nélkül, de rohanó tempójú korunkban 'minden lehetséges. Nem is kell rá sokat várakoznod, mondhatnám, biztosra mehetsz. Lám, már itt is a levél. „Amálka két fia (szánkózás köziben bajiba került. A kiesi lábát, a nagyobb a kezét törte, most egy ideig nem jártnak iskolába. Köziben Amálkának isökat kell túlóráznia. Segítek, amit tudok. Szerencsére Józsi betegállományba került és sokat van itt. Elhozza az ebédjét, néha .félnapokat lis átbeszélgetünk. Ö nagyon okos. Tudja, hogyan lehet az ilyen betegségeken ,segíteni.” Ilyenkor inam lehet más gondod, mint menni és aldnli, amint lehat. De nemcsak adakozásra, örvendezésre is jók az ilyen látogatások. Anyád kiivimlását, önbizalma visszatérését, az unoka áhítatos nagymama-imádatát és mjág Almálka őszinte lélekifelsza • kadozását is élvezheted: „Mi is lenne velünk Anyuka nélkül?” A dolgok jó mederben háládnak, el mégse bízd magád. Ezeknek az unokáiknak oly gyorsan összeforr a csontjuk, mint télen a jég, is a végén még (sajnálod is, hogy olyan hirtelen meggyógyultak. Szerencsére (kimeríthetetlen találékonyságban az élet. Lám, alig gyógyultak fel a betegük, máris újabb (sikerélmény kínálkozik a maminak, alighogy beleértünk a februárba. Józsi troirrtbózii&gyanús. Legálább hat hét, amiig felkelhet. Ki ápolhatná jobban, .mint anyád?- Csúnya ez a várod lélet, ugye, Édesanyám?- Óh, fiam, soha ilyen jó telem nem volt. Hiszed vagy nem, nincs időm a magam bajára gondolni. De ugyan írni az ón bajom az övékéhez képest. Vérnyomás. Beszedek egy kis orvosságot és lemegy. Dagad a lábam? Otthon is dagadt. De c»a)k akkor, ha idegeskedtem. Hidd .el, mióta betegeket ápolok, a lábam is javult. Mire Józsit káfcúrá- lom, a vérnyomásom is rendbe jön.- Járt a Dagályban, Édesanyám?- Hogy mehetnék én oda, ite szégyentelen. Fürdőruhát én fel ném vennék. Meg aztán egyedül? Kinek van itt arra ideje, hagy engem fürdőbe kísérgesisen. És az orvos is megmondta, az otthoni, hogy nincs az én lábúmnak semmi baja. Az erek egészségesek, csakhár az erőltetés. Arról meg ugye, (ki tehet?- Akkor most Józsi a soros.- Ö. Nincs senki kö'ztetek, áki nála jobban rámszorulna.- Pénze van-e még?- A temetési .költségeikhez hozzá sem nyúltam. Az utolsó hónapokban már Amálka sem fogadott el tőlem pénzt.Pedig barátnője mindegyre mondogatta, fogadd el. Hadd érezze a mama, hogy nem szorul rád.- Kár, hogy Amálka most nem hallgatott erre a nagyokos barátnőre. Ö volt az ugye, akii korábban azt tanácsolta, hogy törölje fel a követ a mama után, imént ezeknek a falusi Öregszőlőknek fogalmuk sincs a tisztaságról.- Ö, ő. Dehát nem volt igaza? Most pedig, ahogy vége lett a télnek, elérkeztél az utolsó tennivalóhoz. Légy változatlanul határozott. Amint Józsi is felgyógyul, kezdd mondogatni, könnyen befúlledhet
