Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - SZEMLE - Pályi András Tatay Sándor: A szerelem szőnyege
Tatay Sándor: A szerelem szőnyege Tatay Sándor könyveidben nem nehéz önéletrajzi motívumokat találni. Aki ismeri egy kissé az író élletnaljzált, az A szerelem szőnyegé^ben is könnyen meglelheti >ezekídt az utalásokat, sőt miaga a „fülszöveg” adja tudtunkra, (hogy „<a második világháború utódján (házassága révén Badacsonyba kerül”. Nos a regény a felszabadulás utáni honlapokban indul - a helyszín: a Balaton fölötti szőlőik vidéke. Lényegesnek mégsem ez az önéletrajzi motívum, inkább egy mélyebb, áttételesebben „önéletrajzi” kiindulópont tűnik: s ez a romokban heverő ország, a romokból menekülő vagy7 elhúzódó művész - és a balatoni szőlők, „a szerelem szőnyege”, mely örök ifjúságról és (épp ezért) új életről, (belső megújulásról beszél. így indul hát a történet: egy zeneszerző (Mihály) ős egy volt színigazgató (Dőry) keresnék otthont a hegy oldalában. S aiz önéletrajzi analógiák további keresése helyett (vajon Dőry vagy Mihály alákja az író kulcsfigurája?) okosabbnak tűnik az „önéletrajzi” gondolat nyomon kísérése: a két művész kétféle utat jár be. Mihály könnyebben oldódik az új' társadalomban, Dőry sórtet- tebb és doihogóbb, félrahúzódik. De a Hóét művész egyúttal az ún. középosztály útját is példázza, azét, mely minden „beilleszkedése” ellenére sem találja a helyét a szocializmusban (bár Mihály már a hegyre érfceztókor (fennhangon hirdeti a szocializmus eszméjét, kicsit talán anakronisztikusán is, mint ahogy még egynéhány hasonló anakronizmussal találkozunk ehhen a regényben, melyeik többé-ikevésibé zavarónk - mert művészileg nem elég végiggondoltak, tehát véletlennek tűnnek -, de a lényegen nem változtatnak). A regény végül is ítéletet mond mindkét figura fölött, úgy tűnik, .azért, mert egyikük sem talált igazi kapcsolatot a közösséggel, a társadalommá!. S bár ez körvonalazat- lan és homályos marad, a mögötte rejlő írói tartás mindenképp több a rokonszenvesnél: Tatay Sándor megértő bölcsességgel szál az elszigetelt művész lassú elfogyásáról. A regény főhőse Mihály, a történet voltaképp Mihály szerelmeinek, pontosabban .szerelmi kalandjainak története. És talán e szerelmi kalandok a iegvisz- szásabbak Tatay Sándor új könyvében. Miért? Egyrészt minden így indokolt, ahogy megvan írva: Mihály szétszórja magát a nők között, s mégosak nem is holmi balatoni Don Juan módjára, hanem egyszerűen mint egy éretlen kamasz. Fiatal lányok .és asszonyok kerülnék az útjába, vonzóak, tetszetősök (sokszor csak testi értelemben), s ő mindet meg ákarja 'kapni, de akár megkapja, akár nem, különösebb szenvedély nem gyűl benne, a „szerelem szőnyegének” varázsa csak holdfényes éjiszakai kalandokra ingerlli, amihez esetleg még .cgy-egy józan akció is társulhat (mint Hona, az ipor- kás lány esetében), hogy aztán erről az akcióról is kiderüljön, mennyire nevetséges (az i.porka, a csodál altosnak hitt szigetelő anyag akkor engedi át a vizet, amikor már az (egész vidéken süt a nap - Mihály szobájában még egyre „esik”). Amennyiben Mihály jelleméről, ennek írói megformálásáról van szó, az „életkép’’-sorozat kitűnően betölti feladatát: ez a sókat ígérő ember a szemünk láttára hullik szét. Másrészt viszont a szőlő - a szerelem szőnyege. Ez romantika. És Tatay Sándor könyve romantikus regény is. Romantikus, miért a szerelem szőnyegéről szól, s mert ebben az is ott rejlik, hogy az író szerelmes a szőlőkkel borított badacsonyi hegyoldaliba. A címnek és az .egész .regénynek így (különös érzelmi asszociációi vannak: az író és a szőlős 466
