Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Dévény Iván: Két születésnap
Két születésnap Fiilep Lajos 1970 januárjában töltötte be élete nyolcvanötödik esztendejét Fülep Lajos esztéta és művészet-filozófus, egyike a mai magyar tudományos élet great old man-j-einék. Munkássága a -század elején kezdődött: a Lylea Károly szerkesztette Művészet-ben, a Modern Művészet-ben, Kiss József A Hét-jében, A Házjban, az Új Szemlé-ben és más- hosszabb-rövidehb -életű — folyóiratokban sorra jelentek meg tanulmányai, vitairatai, cikkei, amelyek feltárták az a'kadám-izmus (meddőségét, talmiságát, is hirdették az új művészeti törekvésék -létjogosultságát, igazát. Fülep fiatal korában -sokáig élt Franciaországban és Itáliában; Paul Cézanne 1907-es emlékkiállítása a párizsi Salon d’Automne-ban meggyőzte őt arról, hogy az előző esztendőben -elhunyt nagy francia posztimpresszionista mesterrel új korszak kezdődött el az európai művészet történetében. Olaszországban -is hosszasan időzött: egyik- Firenzében, 1908 -nyarán kelt - levelében ezt írja Hatva-ny Lajosnak: „Jómagam kisebb-nagyobb -utakra -járok, R-iimi-ni és Ravenna után most Umlbriába készülök: Pe-ru- ■giába, de főként Assisiibe, ahol - azt hiszem - álmodozni fogok.” Az „álmodozások” közepette azonban lefordította Nietzsche „Geburt -der Tragödie”--jét, amely — Fülep (bevezető tanulmányával - 1910-ben jelent meg Budapesten. Külföldről hazatérve barátja, Lukács György társaságában megindította A Szellem című bölcseleti folyóiratot (1910), amelynek mindössze két száma jelent meg. A 10-es -években fiatal entellektüelek egy kis csoportja vasárnaponként összegyűlt eszmecsere céljából; -az összejöveteleken Lukács, Lesznai Anna, Balázs Béla, Wilde János, Fogaras-i Béla is -részt vettek, s az a Hauser Arnold, akinek „A művészet és az irodalom társadalomtörténete” című munkája 1968-ban jelent meg magyar fordításban a Gondolat Kiadónál. A „V-asárnapi Kör”-nek Fülep Lajos is tagja volt. E társaság alkotta a magját a Szellemi Tudományok Szabadisk-olájánák, amely 1917-ben alakult meg; az előadásokat - többek között - Antal Frigyes műtörténész, Balázs Béla, Bartók Béla, Fülep Lajos, Kodály Zoltán, Lukács György, Mannheim Károly, Szabó Ervin tartották. Az 1919-es Tanácsköztársaság idején Fülepet egyetemi tanárrá nevezték ki. Az ellenforradalom győzelme után elbocsátották állásából - a két háború közötti időszakban református lelkészként működött Baján, majd a dél-dunántúli Zengővár- konyba-n. A 30-as évek elején megjelent írásaiban hangos szóval figyelmeztetett a magyar -parasztság földtelen&égére, nyomorúságára; a zengővá-rkonyi kálvinista -pap így lett fegyvertársa a -népi íróknak, s munkatársa a Válasz című folyóiratnak. Fülep Laiost -a 30-as években a pécsi egyetem magántanárává ihábilitálták, igazi rehabilitációja azonban csupán a felszabadulás után következett be. 1946-ban vi-sz- szakapta katedráját a budapesti egyetemen, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, majd a kormányzat Kossuth-díjiban részesítette. Az újabb magyar művészettörténészek mesterüknek tekintik őt: Hamvas Béla és Kemény Katalin közös könyvén („Forradalom a művészetben - Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon”), Németh Lajos Csontváry-monográfiáján és Körner Éva Derkovits-pályarajzán Fúlepn-ök szóló dedikáció olvasható. De nem csupán a művészeti irodalom művelői tisztelik őt ímen-tor-ukklént: Weöres Sándor „A hallgatás tornya” című kötete élén e sorok állanak: „Fülep Lajos bátyámnak, ki szerető és épp ezért irgalmatlan bírálatával húsz év óta támogat, hálával ajánlom ezt a könyvet.” Fülep Lajos főműve, a Magyar Művészet, 1923-ban jelent meg. Művészetünk nem89
