Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - MŰHELYBEN - Pomogáts Béla: A való világ poézise

rának legfőbb ereje evokatív - vagyis az olvasó képzeletét és érzéseit megmozgató - hatásában rejlik. A versekben életre keltett természeti szép, a valóságban észrevett csoda és költészet vonzanak Takáts Gyula írásaihoz. Takáts azonban tudja, hogy az esztétikum egyszersmind etikai erőforrás is lehet. Az ő szótárában a költészet és az erkölcs rökonértelmű szavak. A „hasznos szépség” elvét vallja, vagyis a valóság költői átlényegítésének feladatát egybeköti a költészet morális hivatásával. Az archaikus Apolló-torzóban kifejezésre jutó rilkei ars poeticát követi. Véleménye szerint a versibe idézett szépség és harmónia erkölcsöt sugároz, eszmélkedésre, harmonikus emberségre kényszerít. A költészet azért van, hogy jobbá és boldogabbá tegyen.

POMOGÁTS BÉLA

Szabó Albert: A halál árnyékai

75