Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - VITA - Molnár József: Hamupipőkénk: a nevelésügy
2. A humán tudományok elsősorban jó emlékezőkőpességet, speciális analizáló és szintetizáló képességet igényelnek. Egy nyelvésznek nem hátránya például, ha lassúbb ritmusban vesz át új gondolatokat. A nyelv lassúbb ritmusban változik, mint a magfizikáról való tudásunk. Egészséges társadalmi szemléletben nem leihet másodrendű az a tudomány, amely önmagunkról, társadalmi közösségünkről, népünkről, lelkűnkről, múltunkról való tudásunkat gyarapítja. 3. A szelektálás nem rangsorolás különböző képességek között. A tanulók egyik része játszva birkózik meg az algebra, az ábrázoló geometria, a fizika anyagával; a tanulók másik része nagyobb érdeklődéssel veszi át az irodalomtörténet, a történelem, a lélektan stb. anyagát. A tanulók két irányú szellemi polarizálódása hátráltatja az osztály egészének tanulási ritmusát. 4. A jó szelektálási rendszer nem nevel szakbarbárokat. A humán tagozatra készülődő ifjúság előtt - ha kevesebb óraszámmal is - éppúgy ki kell nyitni a természettudományok felé nyíló ablakot, mint ahogyan a természettudományi tagozatra készülőkkel is meg kell ízleltetni az irodalom és művészetek érzelemvilágunkat gazdagító szépségeit. 5. A gyermek ösztönös kíváncsisága jele annak, hogy a két tudományágazatra való szelektálással bátran kísérletezhet társadalmunk. A nevelő és a pedagógus, ha ügyel rá, belső indítékként szenvedéllyé, szdlemi magatartássá nevelheti mindkét kultúra irányába a kíváncsiságot. A kíváncsiságunk az egyik kultúrában maradjon meg hobbynak, de a másikban nevelje ki az individuumot szakértővé. Az, aki beletanul a holtig való tanulásba, azt nem kell iszaiklbarbárságtól féltenünk. Gondolatmenetem soimmázatában az 'oktatásügyben elsősorban az egyenlő társadalmi feltételeket kívánom biztosítani. Az általánosan kötelező hároméves óvodáskor! nevelési előkészítés ezt a feltételt biztosítja. Egyenlő versenyfeltételeik esetén - felfogásom szerint — népünknek egyetemes érdeke, hogy a felsőfokú oktatásiban mellőzzük a származás vizsgálatát. Befejezésül „ha már lúd - hát legyen kövér” szállóigével szeretném javaslatlistámat zárni. Emlékezetemben ól a néhai Eötvös kollégium szelleme, amelyet korabeli „falukutató” írók népi ellenállás jóízével segítettek dajkálni. Most nem új pompás épületekre, külföldieknek mutogatható felszerelésre és berendezésre gondolok - amihez szükséges forintokat a pénzügyminiszter még bele tudja szorítani a költségvetésbe. E kollégium szellemének éietrekeltését érzem szükségesnek a legaktuálisabb tartalommal: a távlati nevelésügyi program szolgálatával. E kollégiumiba megfelelő szűrés és szelektálás után csak olyan egyetemi hallgatók nyerjenek felvételt, akik belső indíték meghatározottságával a nemzet nevelésügyének megszállottjai. A fontos iparvállalatok államosítását emlékezetem szerint sikerült tíz nap alatt megoldanunk. A mezőgazdaság szocialista átalakítása ennél jóval hosszabb időt igényelt. A társadalmi tudat - és rá elemi fokon befolyást gyakorló nevelésügy - átalakítása évtizedek, sőt nemzedékek szívós erőfeszítését követeli. Idegenkednék ilyen hosszú távon eredményt realizáló feladatoktól azok, akik az első negyedszázadunk alatt beleszöktak a gyors aratásba, a gyors szüretel ősbe. De előbb-utóbb ezt a munkát is meg kell kezdenünk. MOLNÁR JÓZSEF 67
