Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - SZEMLE - Paku Imre: Rákos Sándor: Kiáltásnyi csönd
Kilencedik kötete e mostani: verseit — nyomon követhetően —• vállában évekig érlelte, miután kiadatásuk megvalósult. Lassan, ízről ízre alakítja, többször csiszolja költemények,, újra meghangolja sorait, a gondolati összefüggéseket széles távra feszíti ki, tér és idő fölött kapcsolja őket össze. Ridegen vett munkamódszerében szobrászi elveik, fogások érvényesülnék; egyaránt (érezzük nyersanyagának — a gondólattömibnek — méretét, súlyát, alaktalanságát, észleljük ugyanakkor gondos megmunkálásának küzdelmét, munkakedvének idejét, pihentető erőgyűjtését és végül a siker felszabadult örömét. A műhelymurika fáradalmának és verítékének sehol« am vehetjük észlre egyetlen halvány nyomát sem. Költeményeinek úgynevezett „eszmei magvai” hatalmas, többnyire formátlan, ám formálható tömböket feltételeznek versiköltésének előzményeiként. Hatásának egyik ritka titka történetesen az a körülmény, hogy az adott vers visszaidézi, újra elénk állítja a mondott költői előzményeknek, magának a nyersanyagnak, az éppen csak érintett nyersanyagnak, ama nyugtalanító mondanivalónak nagyságát, keménységét, súlyát, fontosságát, inam utolsósorban munkaigényessé- gét. Míg más költőknél tovább érezzük a vers hangulatát, őnála az egyes vers- elemek elindítói az eszmélkedtctésnek, a gondolatok továbbhullámoztatásának. Verseinek magvai tehát az olvasóban serkennék életre és terébélyesddmek naggyá a miaguk természetének megfelelőéin. Mindez azonban nem jelentheti azt, mintha valaminő körmönfont, erőszakolt gondolati lírával állnók szemközt, hiszen élmény az elsődleges követelmény itt is, az eszmdlkedtetés, a gondolkodtatás csak az élmény teremtő sugallatára, árnyaló Idhelletére kelhet életre, különben merev, rideg, verséit értekezésiek, nem pedig imagasrendű költemények, művészi sűrítések volnának. Való tény: költőnknél megváltozott a sorrend, ő előbb-hatnarább érti, mint érzi tényleges mondanivalóit, inála az értelem fokozatosan érlelődik érzelemmé, a fordított folyamat viszonylagosan ritkábban fordul elő; az érzelem eszmévé finomul: ez a fordított megközelítés azáltal válhatott, válhatilk versművészetének, vers szerkesztésének előnyére, mert ő a világ tényeit valóságos mivoltukban, díszítő elemek nélkül fogja fél, és csak aztán döbben rá mindazok eredendő nagyságára, áhított fenségére. Öreá tehát a létezés előbb észlelet alakjában és nagyszerűségében hat és csak azután lendül, emelkedik át a teremtő képzelet, az egyéni költészet megszépítő, lelkesítő légkörébe, s ott valóban „eszméivé finomul”. Képzelete tehát a végtelen föllé szárnyal, hogy az okok és okozatok körvonalait láthassa és érzékeltesse velünk is: „más szél fű más eső esik más a madarak hangja más a fák hallgatása is naptári jegyzés nélkül kezdődik az nj csillagászati kor” (Új korszak) Kassáik Lajos találóan nevezte el ezt az ilyen, a mindenséget gondolatilag felfogó szándékot „tömören összefogó erő”- ndk, s itt érkeztünk el a Kiáltásnyi csönd versesikötet rokonszenves lényegéhez: eredetiségéhez és hagyoimányossá- gához. Vaskos tévedés volna őt divatos, modocoskodóan újdonságkiereső költőnek ,nyilvánítani és valamelyik korszerű iskolába sorolni: több annál és mélyebb a (hivalkodó, önminősítő időszerűsködők- rnlél. Ami e kötetben avantgárdnak látszik, éppen az a legősibb, a tömörítés, összefoglalás, epigrammái 'erény történetesen az egykori feliratos költészet öröksége, .az örökérvényű közlések szűkszavúsága megannyi ősi kezdemény: a költészet klasszikus hajdainikocába ment ő vissza 'igazolló, fölemelő, bátorító példákért. Az agyagtáblák szaggatott sorainak, súlyos tömörítéseinek évezredek mélyére süllyedt névtelen költője inkább mestere őnéki, mint ákármalyik mostan kínálkozó, újdondásZkoidó költökortársa. 558
