Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Kószálás ipari partokon VI.
MAROS DÉNES Kószálás ipari partokon VI. A második technikai iorradalom Ahhoz a nagy többségihez tartozom, amely a komputerekkel előbb találkozott a fantasztikus irodalomban, mint a valóságban. A «orremidnek meghatározó funkciója van. A mai napig könnyen elképzelem, hogyan tévesztik össze a robotembert az igazival, s nehezen szabadulok attól — a sei-fi művekben gyakorta megjelenített — képtől, hogy a gép okosabb lesz, mint alkotója, fellázad, pusztít, uralomra jut. Mellesleg komoly szaktekintélytől, neves matematikustól is hallottam már abbéli fantázliálásoimat erősítő nézetet. Nevezetesen azt, hogy elvileg nincs kizárva az emberi gondolkodás tdlijes programozása. Az előfeltétel „mindössze” az, hogy tökéletesen isimerjük az emberi gondolkodást, és át tudjuk ültetni a gép nyelvére. Lehet, hogy ebben is gép segít majd? Mindenesetre a valós jellemzők közül a műveletek végzésének gyorsasága, az adattároló képesség lenyűgöző. Nagyságtól, bonyolultságtól függően percenként több tízvagy százezer művelet a gép teljesítménye, a tárolt adatokat milliókban számolhatjuk. Ennek ellenére — vagy éppen ezért, irigységből? — az okos gépeket időnként megbuktatják. Méghozzá detmistákmak való irodalmi kérdésekből. A komputer nem érzi a világirodalom klasszikus versei és a fűzfapoéták nyűvei között a különbséget. A gép elégtelen osztályzata nagy megnyugvással tölti el az embert, no lám, az irodalmi érzék mégiscsak a mii kincsünk. (Bár tehetnénk ellenpróbát, vajon hányán választanák a kín- rímeket?) Egyéb megnyugtató vélemény: a gép nem tud mást, miint amire beprogramozták. Ha mégsem a várt módom viselkedik, hibás valamelyik alkatrésze. Azt hiszem, ennyi locsogás a hiedelmekről és kósza hírekről untig elég. A számítógépek holnaptól a magyar ipar tartozékai lesznek, ma számítástechnikai program címen találkozhatunk róluk szóló információikkal a sajtóban, tévében, rádióban. A Gazdasági Bizottság még 1965-ben foglalkozott az automatizálási koncepcióval. A legutóbbi országgyűlésen jelentős helyiét kapott a számítástechnika fejlesztésének kérdése. 1970. október 3-án emelte törvényerőre az országgyűlés a magyar népgazdaság negyedik ötéves tervét. A gépipar cikkelyben olvashatjuk: „A gépiparban erőteljesen kell fejleszteni azoknak a termékeiknek az előállítását, amelyek az egész népgazdaság műszaki színvonalának korszerűsítésében és a lakosság ellátásában nagy jelentőségűek. Ezek . . . elektronikus számítógépeik és ezek kapcsolódó egységei (hatékony nemzetközi együttműködés keretében).” Két egymással párhuzamosan megvalósuló tervről van szó — bekapcsolódunk az elektronikus számítógépek gyártásába, és iszámátógépéket alkalmazunk . . . Lássuk a program fciiboinitakozásánák fontosabb állomásait. 1968-ban Esztergomiban számítástechnikai kiállítás és konferencia nyílt. A kiállítás sztárja az EMG—830, amely emlékezetem szerint a „Mindenkinek van egy állma” kezdetű slágerrel bűvölte el a nagyérdemű közönséget. Mármint a laikus közönséget,