Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - Fodor József: Mi kell a költőnek (vers) - Fodor József: Ne emlegesd (vers)
FODOR JÓZSEF Mi kell a költőnek Ember vagy köz, és mind, kitől derült A sorsom: hogy már nem sivár robot, Mint még mikor bennem a szent lobot Másba öltem, s rá sor alig került — Míg benn senyvesztő láz dúlt, mint idült Betegség: óh nyomorult állapot, Mely éhbérért leláncolt mint rabot, De bár mint volt: szép lázam sohse hűlt. Ezért hála — ember, sors, vagy egyéb Munkája — mint titkos sors közbelép Bajban — hogy oldás termett, békítő! Ali kell a költőnek: kimondani Amit hozott — s kis élés, és ami A legfőbb még: szabad tér és idő. Ne emlegesd, csak gúny nekem, Hogy érdemem annyi vagy ennyi: Míg szól furdalva odabenn, Flogy mit lehetett volna tenni, Én nem tettem. Mert volt az, ez, Attól bizony messze az érdem, Csaló, ki ily díszt zsebre tesz, Ahhoz, mi kell, még el se értem. S csak vád, mely (ha Jobb vagy) szíven ver, S mélypont: a zt nagynak venni már, Hol még csak kezdődik az Ember, S a vad közt s közte nincs határ - S mit kötelesség tenni csöndben, Szerényen: állat vagy különben! 483 Ne emlegesd
