Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - SZEMLE - Csányi László: Csorba Győző: A lélek évszakai
Aziért idézi Halász Gábort, mórt szeretné, ha a világ csalk a ráció tórévei volna azano-s. Akikor ő is zavartalanul férfi lelhetne. De nem tud megfeledkezni a körön (kívülről! Alszom egy postaláda fenekén megíratlan regény, idegen etnikum. Bohóc voltam és szentségtartó. Tudom. Sólymos Idának tehát vannak versei, amiket ellenséges közeg, unalom, fásultság és közöny fog íbe, s mindebből emeli Iki ákanatosan, elszántan a nyelvi anyagból alakított mást. Az igényt. De vers-szinten is csak a közöny, a hétköznap számít realitásnak. Ily aurában kell megállania az ágénak, s csak az ige, ami itt is felsiugárzifc. És el keli ismerni, vannak megálló igái, mint ahogy azt is elfogadjuk, ily ellenséges közegben ihaldoklifc a líra. A poétái elszántság élteti. Az eszme, hogy verbálisán is lőhet élni. Sőt! Csak a verbális élet igazi, mert benne valósul meg, amit az igény hajszol. De két vers és ’két episztola (közt és két ige közt különösen férés a inilhi'l, az elviselhetetlenül közömbös. Mégis ettől fakad az éneik, a dal. Sóikat panaszkodik, ide néha verset is ír. Csák a regény marad íratlan. Látszatra eleven és nyiüzsgő, életet élő ember, holott csak szóban képes igazi [elevenségre. Poézisének is a sterilitás a legfeltűnőbb vonása. Ebbe hal bele a költő, de ritka szerencsés időiben abban születik újjá. Napjait (hanyagolható indulatok sodorják, „Okosabb vák- abláknak látni / s iklknondiani: nem e világi.” De asszony sír itt tónnytelen arccal - arc nélkül! -, befelé zokog. Miiért teszi, minek is azt tudni. Sírása így lesz az enyém is, kedveszegettségében így tudom vállalni. Közérzetéiből így válik az enyémre - és a többiére - keserű orvosság. BATA IMRE Csorba Győző: A lélek évszakai Válogatott versek Ami először szembetűnik: a hang egyenletes .tisztasága, a biztos varsópítés. A Mozdulatlanság húszéves költője és az ötvenéves a Lélek és ősz soraiban ugyanúgy nézi a világot, s ugyanúgy felel jelenségeire. Csorbánál hiába keresnénk a fejlődés éles fordulatait, ami például Ady pályáját szinte kettémetszi; a (költői életművekben tulajdonképp kötelező zsengék ifjúkori tapogatózó bizonytalanságát is kikerülte tudatossága, mert a korán felismert és magára rótt feladat már az .első versekben sem engedett a könnyebb ellenál'lásmalk, az olcsó megoldásnak. Az sem véletlen, hogy a pályákezdő egy bravúros fordításban próbálja ki fegyverét, s -tailán az sem véletlen, (hogy épp a középkori francia Hélinant halálverseit választotta. Mert Csorba legnagyobb élménye a rendtereimtő szándék, a lélek boldog szabadságvágya és a pusztulás mindent elnyelő irracionalizmusa, az élet-nend foga- lompár szembenállása a pusztulás-szét- hullllás tragikumával. Mi hát a teendő? „Le kell írni, s úgy megtartani”, mert a menekülés nem mindig meghátrálás, hanem a (megmaradás feladatát is jelentheti : iszonytató idő után s iszonytató idő előtt, jeltelenül s jelentéktelenül, hideg aggyal tudván a semmiségem, mégis magam-emésztő szomjúsággal, hogy a milliárd év- és billió ember-szőtte szöveten valami nyomom maradjon . .. A Följegyzés klasszikusan szép sorai ezék, s rögtön szomszédságukban olva469
