Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - SZEMLE - Bata Imre: Pontos híradás. - Solymos Ida: Arc nélkül című kötetéről
•hegyoldal viszonya kivetü'l - általános szinten - a szőtök és az eimiber viszonyára: a szőlőkben nelm csak a bor rejlik, de a szerelem is, a szőlők vonzanak, lenyűgöznek, rabul ejtenek. De nemcsak a szőtök, az emberek is. Aki itt a hegyekben jár, mint valami varázsitalra, ei!bó- dul, szerelemre vágyik, szerelmet kap és szereimet ad. Mihály szerelmi ügyei azonban méltatlanok ehhez a romantikáihoz. Kicsinyek, józanok - és főként nélkülöznek minden romantikát. A regény végén, amikor Mihály és Dőry gyermekei - egy kicsit az örök Rómeó— Júlia történet megismétlődéseiképp — csókoilóznak a szőlős hegyoldaliban, akkor valóban a szerelem szőnyege lesz ez a hegyoldal, úgy, ahogy az író ígérte már regénye első felében: igazi szerelem és igazi szenvedély gyúl a szívekben. Pedig Taüay Sándor könyvében azok a legszebb oldalúk, amikor a tájról szól. És amikor az őszi szedett szőlőtőkék vagy téléin a hó fölött csupaszon meredő, hajdani dús szőtök „elkeserítő látványa” sárkányok, kígyók, boszorkányok, csonka barokk szentek alakját öltik magukra, egy-egy percre (küiörflages művészi transzformációt érzünk e könyv lapjain: a szerelemmel szeretett táj néha átveszi az elbeszélő szerepét, s maga Egy délutánról, melyem a szerző Halász Gáborral szólhatott. De Sollymos Ida mimiden verse ilyen pontos híradás, s költeményeinek közege az a délután. S aikihez beszél, akinek reménytelemül, de nagy kitartással küldözgeti üzeneteit, Halász Gábor vagy a (hozzá hasonló imtelllekbuís, alkS jelzésekből is ért, aki a kimondott világban a rádió rendjét szereti, de nem azért, mintha nem akarna tudomást venni a kfimomdatlan- ról és a tómiondlhatatlaniról is. És * Sólymos Ida: Arc nélkül, Bp. 1960. Szépirodalmi beszél arról, ami az írót nyugtalanítja: az ember teremtette pokoliról, a művész és a valóság viszonyáról. Az igazságok, mely túl egyszerűnek tűnhetnek, általános érvényűek és mélyek lesznek ekkor, mert az író a természet bölcsességén át szól az olvasóihoz, s a természet igazságai is az író igazságai lesznék. Kár, hogy a regény végül mégis túlzottan „szókimondó”: abban, ahogy Mihály egykori álma a badacsonyi lanovkáról elavultam újra felvetődik a fiatalokban (a társadalomban?), vajmi kevés ilahetőség rejlik, hogy iaz író ezáltal mutassa meg a művész „megálmodásai” és az álmokat késve realizáló valóság dialektikus ellentmondását. És annál kevesebb, minél szorosabb .az analógia: abban a pereiben, ahogy Mihály kimondja a hasonlatot, az író kizárja annak a transzformált .művészi élménynek a lehetőségét, melynek a könyv tájleírásaiban élvezői lehetünk. Mindezek ellenére kellemes, szép olvasmány A szerelem szőnyege. Bizonyára nem osalódnák azok, akik a Badacsony és a balatoni táj szeretetóért, Ta- tay Sándor legendás (hangvételű mese- szövéséért veszik kezükbe. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970.) PÁLYI ANDRÁS Sólymos Ida már csak azért is magára hagyatott, mart ilyen olvasó kevés van. Másként is érdekes, hogy Halász Gáborra hivatkozik. Ö is annak a koldus memzedéknék a tagja, -amelyik a sahovaítartozók rendijévé szaporult, de amelyikre hajdan éppen Halász Gábor akart szigorú mértéket szabni. E generáció az értelem válságára a mítoszt akarta hozni gyógyírnak. A varázsigét kereste. De Halász az érteleim keresésében jelölte -meg a namzedék lahetséKönyvkiadó. 467 Pontos híradás*
