Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Gulácsy-portré. I. rész

mennyi emberi és művészi szépséget őriz, és mit tárt volna miég elő, ha egyensúlyát megőrizheti és nemcsak mosolygó együttérzésre talál, hanem töibbre ennél: tánsma és társaságra. Ha nem útközük a féSkiaistnetríslég kápráztató és magáinylba taszító üvegfalába. Bár szeretett Danitíeja is osalk a Mákon 'kiviül láthatta teljes pampájában, fehér 'virágkoroméival tündöklő Beatricejét, az lamláket csak gondolatban ápolhatta tovább, a valóság az övé sohasem lehetett.

A Költő a Pokol bugyraim 'és a Purgatórium szifclafcörein át jut el az ismétek találkozásig, a lestő is egyre súlyosabb és plazmása-n szorító belső világot teremt miagának az elérhetetlen boldogság megközelítésére: Niakonxi-pánit. De az ország felé, amely „Japán és a Hold között fekszik”, mégiscsak az ihlető Itáliába utazik, dcetonenek Diantát fogadja fel, fantáziája csak az így nyert -élményektől fogalmaik meg, a képekbe zárt realitáshoz csak ily módon vezet út. Az itt látottból, az itt jelentkező látomásból egy „lebegő” világot teremt, és ez valóban a földin tói: vágyott Qlaszhoma 'és a festő önveszélyes fantáziája között ékelődik. A képcím-variánsök is mutatják ezt a kettősséget: a Pad-ovában hull .a hó szokatlan látványából később >a Nakonxipánban hüll a hó realitása 'lesz. Az elképzelt ország modelljei jórészt olasz kisvárosok: Como, Padova, Bellaigiio és mások. Ahogy ittlétei során kiélheti szerep- és kosztüirnéknényeit, olykor jelmezben és tőrrel sétálgatva a szűk utcákon - és nemesink farsang idejében így -, legfeljebb csak az utoakölyfcök ricsaja kíséri; úgy ad látomásainak kifejezést a vásznain. Más tettre erőtlen, mindezt megmagyarázni gyenge - végezetül magára marad, magányának és képzeletének önsúlya roppant) a ketté az életét.

Az ékkor alakuló MIÉNK (1907) nem hívja tagjai sorába, bár kiállításain egy- egy képéneik (helyet ad a Nemzeti Szalonban. Szerepel Guláasy az egyidejű külföldi magyar bemutatóikon is (Róma, Torino, London stb.), hazai tárlatokon (Budapest, Zólyom, Debrecen, Szeged, Lugas, Temesvár istb.), de alig nyeri az áhított sikernek töredékét. Vásárlói akadnák (miég közgyűjtemények iis), de nehezen vált meg a képeitől, és vissza-visszalktérte őket a tulajdonosoktól, iha azok mégis vállalták a szinte elérhetetlenre szabott árait. Több ízben pedig 'elfelejtette visszaadni az eladott-vissza- klért képet, vagy egy időközben készített másolatot csempészett a miár megvásárolt helyébe. így egypár sikeresebb képét több változatban ismerjük, néhányon -rajta az egy- időbe-n használt felségjel: -aláírása mellett vörös viaszba nyomott pecsétje is. Gulá- csynak igen kevés, de sokféle furfan-ggal -edzett mecénása volt. Az elsők között költőbarátai.

A Nő lepkével című -remek rajzon egy karcsú és szép, kibontott hajjal száguldó, ijedt (szemű és oldott inigű nőalak látható. Mintha a Gh-olnöky-testvárek vagy Csáth Géza, Színi Gyula novelláiból lépne elő, feltárva az emberi félelmek és mélytudat rejtett zugait. Gulácsy fantáziája is átlép az ismeretlen dimenzióba, és imát nemcsak az új világrészek furcsa esemónytel-anségét tárja edénk, de pdétilkus címek -alatt a megfoghatatlan hangokat -és az illanó pillanattöredékeket is (A hídon bolondos, furcsa társaság vonul keresztül - E-st az árvaház kentjében - A púpos vénkisasszony régi emlékeit -meséli Herbertnidk - Gáspár és Hermán emléke - Háromszögletű kalapos emberke az erdőből kitekint, és azt mondja: pity, pity - Tikkasztó nyári délután - Jo-siane és Gwyn-plaine - H-Omais -úr, a patikus: Flaubert Madame Bovaryjából - P-íerne apó utolsó szava egyetlen lányához - A bolond és a katona - A mulatt férfi és a szaborfehér nő stb., a legelső ismert Karnevál címen is, a képek jórésze 1907-1910 között keletkezett).

Gulácsyt a -gödöllőiakkel is szokás -rofcoaítani (Körösfői-Kriesűh Aladár a cs-o- dálója volt), de az ő „könnyek közt borongó imélalbú sejtelmes fátyolén át nézett világa .. , inkább tömjénszagú, mint izgató parfőmjai” (Rózsa Miklós), a „képeiből gőzölgő régi, mákomyos álmok” (Kosztolányi) aligha adják a Gödöllőhöz tartozók „né447