Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Gulácsy-portré. I. rész
szagban, hosszabb időt Comofaan ás Velencében. Sok ivarost látogat, miliőt, védett területet karesve a banne született élmények vagy figurák számaira. A Vasárnap Coimo- ban című kiépén tórdnadrágos, copfos-parókás, pufcfeadlira készülő uraik közelítenek a félénken összebújó hölgyék felé. Két nagyszerű mű született abban az évben: a Dante és Beatrice találkozása és a Zarándokok temetése. A két kép között nemcsak hangulati, de tematikai összefüggést is érzünk, szinte párdaraibok. Gulácsy a korltársak leírása szerint, de rajzai és más megnyilvánulásai ugyanígy tanúságltevők, olyan elmélyültem foglalkozott Danteivel, hogy annak kalandjait és világát szinte sajátjaként élte át. Innen származhat az e tárgyiban fogant műveik elementáris ereje. A dantei imű olvasásakor „az emberen eluralkodik a fantázia, sejtelmes, oldott állapot jön létre” (Kardos Tibor), a középkori valóság és álomlátás keveredik az olvasóiban, különösképpen így Gulácsynak a misztikumra nagyon is fogékony tudatában. A Dante és Beatrice találkozása a halhatatlan páros második egymá&rapillantását eleveníti a festőben teljesein oldódott élmény erejével. A Zarándokok hazatérése éppen az utolsó dantei emléket a már hallott kedvesről, „amikor sóik nép vonul . . . néhány zarándok haladt azon az úton, moly mintegy közepe annak a városmák, melyben a legnemesebb hölgy született, élt, meghalt...” Az idézet a Vita nuova szövegéből való, Dante szavai, Jékely Zoltán fordításában. ,,.. .stilizált architektúra lépcsőosamdkából, mint vallatni megáradt emberfolyam, ereszkedik alá az ünneplő precesszió, keresztekkel, zászlókkal ... az egész fölött pedig láthatatlan orgona játéka lebeg s valami fájdalmas ének...” (Bálint Jenő). A táros temploma felé vezető lépcsőn két zarándok érkezik, mögöttük a lobogóikkal, lámpással, szent őrületben vonuló nép, de a klép előterének kőkerítése mögötti csendes (temető?) kertben állók melankóliája, a jobb oldalt súlyosan elomló és fájdalmasan megterhelt fák borongása, a kertiből felszálló fiistosíkdk hangulati hatása pontosan megfelel a „Zarándokok, kik búsam bandukoltok . . .” kezdetű Dante-szonett párásán fájdalmas hangulatának. Amikor „Beaitricéjíét veszté el a város, s attól, mi imásit még Róla hallanátok, tudom, mindönkii ontaná a könnyét. . (Dante - Jékfely). A Találkozást megörökítő képein a már 'érett Beatrice sétája látható a falakon kívüli, virágzó tavaszban. A kép hívő alázattal követi a dantei fantáziát, még az árnyak is az ő fcoiradléluitáni leírását őrzik, a főalak a tündöklőén fiatal lány „kétszer kilenc éves” ragyogását. ,,. . . a csudálatos hölgy megjelent előttem hófehér ruhában, két nemes hölgy között, kik nála idősebbek voltak, s az úton haladtában arra fordította szemét, ahol ión nagy ijedten álldogáltam, is kimondhatatlan szelídségével - melyért azóta elnyerte jutalmát a mennyben - oly tisztességgel üdvözölt engem, hogy azt hittem, elértem a boldogság teljességét. Az óra, molyban lagédesebb üdvözlése elért, pontosan kilencedik volt azon a napom . . .” Gulácsy olvasmányait elemezve krónikásai jórészt az Isteni Színjátékot értették, és többen fcétségbovoniüák a festő jártasságát a műiben. De ha Az 17; Élet lapjait forgatják, akikor nemcsak az említett festmények, de rajzainak sokasága bizonyítja: ez valóiban a legnagyobb élménye volt, reneszánsz látomásainak alapja, egyben sok mű kulcsa is. A két festményben méltán látjuk a művész legjelentősebb alkotásait, italom áni- ájának és raneszánszbiténidk ezekben ér el a legtisztább és minden későbbi zavar nélküli csúcsaira. Itt a vágyott korszak alakjai nem 'hatásaikban élnek, inkább szellemükben, a művek .stílusa sem (követi a reneszánsz fastőmiesterekét. A Találkozásban nem ok nélkül fedezik fel elemzői Ferenczy Károly oldott hatásait, faár a Zarándokok szerkezetes és látványos megoldását a korai Kandiniszkij „szecessziós figurális korszakával tdkonszallemű” (Németh Lajos) stílusnak tartami kissé erőltetett. De ezek a művek azt Is mutatják, hogy Gulácsy legtisztább élményeinek e világi megjelenítésiében 446
