Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Maros Dénes: Levágott medvetalp (elbeszélés)
tudnád, becsapod az ajtót és magamra (hagysz az estével, (klubfoglalkozást tartok, utána olvashatok akár reggeliig is, vagy lesem rág-e az egér, öt óra tájban indul az első traktor, pontos és hangos, idöhallatszik a buszra várakozók lármája is, minden reggel ugyanaz a zsivaj, ugyanaz a nevetés, az udvart csak én látom mindig másnak, mert én minden négyzetméterét magammal hurcolom, délelőtt a gyerekek között megfeledkezem mindenről, a virrasztásról, az álmosságról, téged is csak a lábomiban éreztek, mert nehezen lépek majd a dobogóra, elf el ejtitek délelőttre a cigánygyerek miatt, akit csúfolnak, maszatosabb a többinél, de szép gyerek, hidd el, nem hiába keresem a kedvét, a csöpp Marika miatt nem gondolok rád, nincs szőkébb gyerek a faluban, hallgatom a fecsegésüket, hiszen erre készültem, amióta az eszemet tudom, nem igaz, hogy negyven év alatt tíz gyerek sem érdemli meg a fáradtságot, a délelőtt könnyű lesz nélküled, csak ilyenkor fogom érezni az ügyetlen simogatásodat, még rajtam van a kezed nyoma, végigfut rajta a langyos víz, nem tudom letörölni az arcod helyét, ha meztelenül állnék a tükör elé, még látnám is, holnap újra mozdul a mellem között, öltözöm, öltözöm már, ilyenkor járom végig a régi patkot, nem akarok kizökkeni az (életemből, az ajtó zára ugyanúgy csattan, mint utánad, rád emlékeztet ezentúl, nem, te biztosan nem vetted észre a kertet, pedig platánok magasodnak a közepén, ide a foltos törzsök tövébe állítunk tavasszal padokat, szép lesz az ösvény is, virágágyuk szegélyezik, rengeteg virággal, bolond (fejjel azt hiszem majd, nekem ültetik cserébe a medvetalpért; elfelejtettem neked megmutatni a patkot, a gyermekeim tornatermét, maguk tákoilták a futiballkaput, lehet, hogy esténként búvó szeretők sétálnák erre, szóval az én falum lesz ez, csak (legyen erőm hozzá és az intelmeikhez, hogy „Ne hordj rövid szoknyát, ez túl szűk, fiú vagy lány vagy, döntsd el, hordd rendesen a hajadat” és „A férfiakkal vigyáznod kell, különösen neked”, igen különösen nekem, mert (vigasztalnának, kegyetlenül vigasztalnának, legalább te nem vigasztalni jöttél, legalább egyenlő lőhettem a szeretkezésben, és ez is valami, talán az egyetlen mérce, ami megvéd, tizennegyedik hónapja ma először öleltek, nem, te ezt sem érted, legkevésbé te érted, rajzoló kezed nézterr^ a vonat ablakán, fiúsán rövidre vágott körmeid, (sejtettem, hogy alig szúr a szakállad, és még sok butaságot sejtettem, csak azt nem, hogy utána képtelen leszek a szégyenkezésre, hogy végigjárom a parkot, mint aki dicsekszik valóban a fűnek és a fának, hogy szerettek ma délután, hogy öröm ért, .sikolthattam volna tőle, ha merek, és miég mindig jó bizonytalanul lépnem, félóra múlva pedig emberek elé állok, akiket megpróbálok az olvasásra szoktatni, először játékosan, talán Jókai műveiből játszunk Ki mit tudót, az első csokit kap, negyedév múlva verseket tanulunk...- Tanító néni, tessék jönni, már várjuk!- Tanító néni, miről beszélgetünk?- Tanító néni. ..- Tanító néni. .. . . .az egyik versmondó elkísér haza, nem, közülük senki nem kisér haza, milyen furcsán elzsibbadt a szám, azt mondtad, írjak egy lapot, de a címedet sem tudom, nem is akarom tudni, legalább egyszer te keress még, akkor megkérdezem, ennyi makacsságot engedj meg még, és vigyázz magadra az úton, nagyon vigyázz, kedves. 38
