Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Gulácsy-portré. I. rész
hogy képeim történelmi intimitások. . A festő az említett tanfolyamét valóban csak „látogatta”, iskolai és múzeumi kószáiból inkább ihletet nyert, aligha akadémikus szakmai tapasztalatokat. Egy Bottá celli-másolat (1904) csodásán ráérzett áhítata, az eredetinél valamivel sötétehb színvilága, ,,'botticedlesque” hangulata vagy a Genovában készült Magnesco-másodat (1909, hátán egy Utolsó Vacsora vázlatával) lehet tanúja állításunknak. Az első szákasz képeinek címe, hangja és hatása nagyon összetett élményvilágról és valóban „törtténalmi inámiftáséraékrőir’ árulkodik. Megfér itt a naturális környezet lírai lefestése (Vatikáni részlet, 1904), olvasmányainak tartalmi hatása (Paolo és Francesca-változatok stb.) a festő képzelt reneszánszának életképeivel (Régi instrumentumon játszó hölgy stb.) és a gyermeki világ felnőtté kantoruk mesefaangiulataival (Regeforrás, Békakiiály, Nirvána-király istb.). „Az illatok! és sejtelmes jelenségek azok, amelyeket ki akaróik fejezni...” - mondja Guláosy, ideáljaiban nagy szerepe lehet Oscar WAlde-nak, a korszak sikeres európai álzsaniijének, vele a valóság által alig ihletett képzelet szépség-filozófiájának. A festőben minden olvasmány és minden emlék képpé formálódott, rajzos noteszeinek, önmaga áltál illusztrált verséinek sokasága. féltenyérnyi grafikai lapok teljes világa, visszatérő arcok és maszkok, sejtelmes nevek a címekben, konokul ismétlődő házsorok bizonyítják nemcsak a szóiból képbe váltó fantáziáját, de korán felnőtt és bezárult élményforrásait is. 1904-es első önálló haizai bemutatkozásán már látható a Dal a lózsatőről. Az egyszemélyes jelenet hátterében ünnepélyes, kifürkészhetetlen és kísértetiesein komor „angol” kastély, patkjának virágzó rózsatöve mögött darabos arcú, hallgatag, önmagába mélyedő nőalak áll. A szalaggal átkötött pazar ihaijfcorana alatt a festő vonásait viselő arc, a réveteg mozdulat inkább az alkotó eltévedő gondolatait hivatott közölni, aligha a természeti vagy megrendezett látvány lélkmémyét. A lírai és szubjektív hangulatot szolgálja a poétikuisam komor és klasszikusain sötét színitónus is: Guláosy belső és zárt élményvilágát. A klépmiező a festő szándékait úgy szolgálja, mint költőét a szó: az önkifejezés egyetlen útja és eszköze. Nem a külvilág ügyes kézzel formáik mása, a gondolat tükre inkább. A kiállítás megnyitóját Márkus László színházi rendező mondja, a „poétát” jellemezve Gulácsvban. A festő Márkus révén tkerült kapcsolatba a Thália Társasággal: egy előadásihoz ő tervez díszletet és jelmezeket. A Hevesi Sándor fordításaiban a Fóliás Caprice termiében színreadott egyfelvonásos imű kerete (1905. dec. 17.) „a színháznak talán a legtökéletesebb díszlete volt, egy praeraffaellilta álom, szürke tónusba 'bonyolult költemény’’ (Márkus). A darab, Sir Lawrence Alma-Tadema, ia korában igen népszerű akadémikus angol festő A láthatatlan kormányos című 'egyetlen előadásban bemutatott egyetlen irodalmi műve, mélynek sem eredetije, sem magyar fordítása nem maradt fenn. De fennmaradt a díszletfoto, amely egy 'alpesi olasz városka illúzióját kelti, a távoli havas és fenyves csúcsok előtt gotizáló templomtorony, alatta mese- szerű falucska sejlik. Színpadi valóság tehát, aligha „praeraffaellita álom”. A szavaknak a korban bizonyosan minőségjelző csengése volt, de inkább a korszellem ornamentikája és kevésbé Guláosy festészetéé. Festőnk August Strindberg Hattyúvériéhez is készített hátteret, az Üj Színpad előadására. Kortárti kritikusai mindenek előtt „költőinek” vallották Guláosy festészetiét, élményeit így kissé másodlagosnak, másoktól fcölcsönzöttndk, bár lírai költészettel - nemes ábrándjai és melankóliája a képekkel rokon - a festő maga is foglalkozott. De a bírálók a táblaképtől egyszerűen és elsősorban látványt vártak, természeti szépséget a polgári szalonok falára, kevésbé ösiszetettébb élményanyagot. A Dal a rózsatőről vagy a Botticelli másolat - tengernyi grafikai lap és színes rajz vagy kevésbé ismert festmény közül kiemelkedve - már ilyen világot ad: egy sajátos pszichikum lírája él 445
