Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - SZEMLE - Vasvári István: Fodor József: Emberek és állomások
követni valónak.” - Jön idő, amikor elszakadnak egymástól, mégis ő mond búcsúbeszédet fdette 1957. október 5-én a Kerepesi temetőiben. Az első Fodor-kötetről és áltálában költészeténeik 'jellemzőiről Szabó Lőrinc írja egyik legjelentősebb, remeikbe foglalt kritikát. Amit ugyancsak a [háború küszöbén az üldözöttekért vállal a Pesti Napló, majd annak betiltása, megszüntetése után az Űjság hasábjaim - a legtisztább magyar humánumot őrző publicisztika - szinte egyedülálló e korban. Haza! Nem voltam olcsó Prófétád soha! s kényes szívem A világgal kacérkodott, egy-emberiség Rendjével, túl a parány érdekek, Elválasztó színek határán- írja, idézi könyvében ,,A magyarral az Emberért c. 1939-es versét. Most talán anakronisztikusnak hathat, akkor életet, érvényesülést kockára tevő vállalás volt. Publicisztikája - mint ahogy az Emberek és állomások imái érvényű kritikái kicsengése is - állandó perelés a jobbért. Érdekes 'ebből a szempontból az etnikai 'eredet. A költő, az író az állandóan pereskedő ősre - ugyancsak Fodor József volt! - uital. Családi elbeszélésekből hallott róla a hajdani nagyilondai 'gyermek, miiként járt állandó pereskedésre ez a székely ős Szindre. Mást is örökölt tőle az író. Emberi-társadalmi jellemzéseiben hol itt, hol ott (kitűnik a csavaros ész, a pontos, célfoa- találó „góbéság” és az a különös hegyi levegőjű derű, merész fait, alm’eilyel a 'korabeli faji törvényeket ímegjszavazó országgyűlési többség (micsoda újságírói bátorság kellett hozzá!) szemébe meri mondani: „A születés nem érdem ... a nemzet, a maga történelmi magaslatán álló közösség csak egy 'érdemiét ismer: az érte való cselekvés 'és kockázat érdemét.” Mi a jelentősebb az Emberek és állomások századunk háborgó évtizedeit mutató ötvözetében? A költő, a publicista, vagy a szépítő munkája? ... E háromnak szinte a tökéletességig kemény műfaji egysége. Drámai, döbbenetes, ahogy - a még élő kortársábnak soha nem felejtfactően - idézi 1939 augusztusát: laz ablakokba kitett rádiók újabb és újabb feszültségeiket szétrezdítő híreit; írók!, újságírók, művészek kávéházi latolgatásait, az iszonyú halál árnyékát, amely - mennyi odiaveszett mártír pályatárs már! - rásötétedik Radnóti Miklós, ta „-gyönyörű sorsú”, Salamon Ernő, Berfcó Sándor, Fenyő László, Lukács LásZló, Zsiiigtmoind Ede és százezer - nem, millió! - halni induló életre. . . A költő az erdei fák csendjéből -lép ki, mikor a harminc esztendő előtti táj őszi szépségét riasztja a hír: kitört a második viilágháboirú. Fodor József korabeli versei, versnész- letéi idézésével különös fénnyel, dinamizmussal érzékelteti a feszült, szinte már elviselhetetlennek tetsző évek atmoszféráját. Áradó zenéként hatolnak e verssorok érzelimdiinkh-ez, tudatunkba, olyan sziszifuszi kléts!égjbeeséssdl, is mégis a min dent-túlélésben reménykedően, amely a Fodor József-d költészet egyik jellemzője [mindmostanáig. Állandó ellentétek döbbeneté a kor. Üldözöttekkel, demokratákkal, szocialistákkal, kommunistákkal egy sorsot vállalni, 'szembenézni a nehéz, fojtó évek szörnyeivel és véletlenek segítségével megmaradni - külön izgialma az önélet- leírásnak. Nem véletlen, hogy Fodor József bibliai időket idéz, és a babilóniai fogságban kínlódó Ezsadrás próféta hangján kér felelősséget minden, Európát és Magyarországot ért gyalázatért. Mint maga a kor napjainkig: szorongató és felszabadító, éles fényekkel fcatatzisos ez az írás, -mint maga a vállalt, de változásaiban előre feünam-imíórfaető sors. Szomorú és groteszk sokszor, de mindig a magasabb rendű írói etika és világszemlélet bölcsességével. A világra sötétülő -nácizmus szorításában, a gondolkodó ember első reflexeivel ismeri fel a -népieket, fajtákat egymásra-hergelő új „divide et iimipena”-t. A korabeli népi- urbánus „ellentétekről” írja: „Két ku380
