Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - SZOMSZÉDOLÁS - Péterfi Gyula: Népművelési gondokról
Már 1964-ben klb. három és félezer magyar tanító működött Csehszlovákiában. Sajnos nemcsak a falvakban, hanem a városokban is az volt a vélemény (és jórészt még ma is az!), hogy a népművelés a itainító feladata. Bizonyos, hogy a tanító az általános művelődés egyik legfontosabb tónyezőj e, de kívánhatjuk^ tőle, hogy csak ő dolgozzon ezen a területen, míg a falvakban lés városokban élő fiatal magyar értelmiséget osupán a technokrativ fejlődéssel együttj-áró kényelem érdekli?! És éppen ez a csehszlovákiai magyar népművelési munka távlatokat záró drámai momentuma. Ugyanis éhhez a munkához önkéntes segítőkre is szükség van, ez a munka nem végezhető el csak a népművelési hálózat fizetett erőivel. Lelkesedő, nemzeti kisebbségünkért, nemzetiségi öntudatunk fejlesztéséért, szocialista kultúránk gazdagításáért minden áldozatra kész művelt fiatalokra van -szükség, forró szívű emberek kellenének, de -ezek száma egyre kevesebb. Jómagam ebben -az évben töltőm be ötvenedik tévémét, és amíg a toll ki nem hull a kezemből, igyekszem maradéktalanul -teljesíteni ilyen irányú kötelességeimet is. De sorainkban csak -magamnál öregebbeket, vagy legfeljebb negyven éves „fiatalokat” találók. Mi lesz, ha betöltve taz émlberi törvényt, kilépünk a sorból? Ki veszi át a stafétabotot hűlő kezünkből? Ki hirdeti majd Petőfi és Ady nyelvén a szoaial-izmus, a szépség igéit a csehszlovákiai magyarság között? Vannak a csehszlovákiai -magyar fiatalok között is kivételeik, de számuk kevés. Talán jellemzően bizonyítja, hogy a magyarországi „Röpülj páva” nyomán imi is nép- dalversenyt rendeztünk, de kötéllel kellett fogni a jelentkezőket. (Viszont iaz is igaz, hogy a közelmúltban Budapesten beszélgettem egy 20 éves budapesti lánnyal, aki azt sem tudta, imi az a „Röpülj páva”!) Sajnos valami baj van az oktatásügy szakaszán is. Országjáró utamon nem egyszer kérdezgettem, vallattam a magyar tannyelvű iskolák végzős diákjait, és (bizony nemegyszer találkoztam olyan osztállyal, amelyben nem akadt egyetlen tanuló sem, aki fel tudott volna sorolni öt híres magyar költőt, vagy három nevezetes történelmi személyiséget, viszont a -fiúk kivétel nélkül fújták a magyar válogatott névsorát, a lányok pedig kapásból felsorolták a táncd-alénökeséket. IV. A tudatformálás az -általános műveltség szempontjából szinte felmérhetetlen jelentőségű a televízió. Mindenről tájékoztat, -minden társadalmi rétegnek nyújt valami többletet, ablak a nagyvilág félé, és a kis falusi házakba is elviszi -a múlt és a jelein kiváló alkotásait, -hirdeti a szocializmus igazságát, harcöl bírálattal, buzdít elismeréssel, de ha a kisebbségi kultúra szempontjából vizsgálom, mégis látóim a jelentős negatívumokat. Azt hiszem köztudott, fao-gy éppen Szlovákia magyarlakta területén a pesti tévé műsorszórásának kezdetén kihalnak az utcák, a vendéglők, -mert mindenki siet haza, hogy a békés otthon falai között kényelmesen -üldögéljen iá képernyő -előtt. így alakulnak ki -a -nemzetiségi -területeken a szell-emá Robinson-iszigetek, ezzel magyarázható, hogy a csallóközi magyar paraszt jobban ismeri a pesti metró építésének problémáit, mint saját faluja ügyes-bajos dolgát. Senki ne gon-dol-ja, hogy a fenti jiéleoséget -globálisan kifogásolom! Ellenkezőleg: számomra megnyugtató, hogy -ilyen bő sugárban árad -felénk, saját etnikumúinktól elválasztott magyarok (felé, nemzeti kultúránk élő, vibráló, forró árama. De nekünk - -nemzeti kisebbségnek - létfontosságú aiz összefogás, az érintkezés, az, hogy találkozzunk és -beszéljünk egymással, megvitassuk, elemezzük saját speciális és specifikus problémáinkat, egymást biztassuk, ösztönözzük, 354
