Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Pentti Saarikoski: Biztos jel ez, Diana, Laatu-Haitiban (ford.: Jávorszky Béla)
LAATU-HAIT1BAN asztalomhoz lépett a báró és így szólt: „Ön nagy író, mester és nagy író, uram, ám túl merészen forgatja a tollát, én aránylag sok mindent megértem, apám Aleksis Kivivel egy évben került az egyetemre és mindig megvédte Kivit.” Sörrel kínál, úgymond a báró, feltéve hogy róla semmit nem írok, sem jót, sem pedig rosszat, ám a pincér indulásra nógatta a bárót mennie kell; nem lett hát semmi az áldomásból s így feltétele érdektelen maradt. Sört ittam, olvastam, a halálra gondoltam, a magaméra is. Számoltam éveim, a halál percétől mostanáig, mikor egy rendőrautó befordul a Snellmaninkaturól a patológiai klinika udvarára és rögtön utána a tűzifa-teher, kék volt az ég. írjunk közösen könyvet, javasolta a portás, mindarról amit egyiptomi szolgálata alatt egy hajón megtapasztalt. Egyik mondatát megjegyeztem: ,,z8 évet rohadtam végig az öreglánnyal, az ám a köves út!” E.mberek figyeltek az utcán, visszabámultam, telefonoztam, arra gondoltam, szükségtelen megvédeni álláspontomat, hisz igaz mindenféleképp. * Szép este van sárgán villog egy asszony szeme szél fúj, új tavaszt jósol az emberiségnek hűvös hely van a szemhéjad mögött szél süvölt át a vértelen recehártyán az almák nagyra nőnek fiúk hajigálják keresztül őket a faágakon már másodszor lesz szeptember után október ebben az évben
