Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Moldova György: Mohácsi mesterek

- Mi adta az ötletet, hogy egy pékhez vigye a 'búzát?- Boda is eladta Somlainak.

Letartóztattak, én is bíróságra kerültem, a tárgyaláson az igazgató mindent letagadott, elítéltek huszonnégy hónapra. Pállházám töltöttem le, a tehenészetben dolgoztam az ehetőknél, később pedig miiint éjjeliőr.

Miikor kiszabadultaim, a Magterimeltető Vállalat vett fel raktárosnak, innen mentem nyugdíjba. Ötven évig dolgoztaim, tizenkettőt ismertek el nyugdíjalapnak, 650 forintot kapók.

Mindezt, amit elmondtam, ne vegye panasznak. Ha újra születnék, megint csak ezt a szakmát választanám, annyira tetszik ndkam, hogy abból a kis búzaszemből mit iehet csinálni.”

II.

Két korsósmester

A szobát, ahol beszélgettünk, eredetileg műhelynek használták, de a mester október óta nem dolgozik, be sincs fűtve. A rossz üzletmenet meglátszik mindenen: a ládákban ott maradt a busójárásra készített csutora, a miniatűr vízszállító korsók festett keresztfáddal, az „obranyicá”-vail. Egy halom -árut ki ;sem égetett, nyersszütkie imo- tivumos korsók állnak egymás mellett, halott szürkék a meztelen figurákkal díszített nagy edények is.

Maga a mester is megviselt, haja és bajusza megőszült, szakadt ujjú ingben álldogál. Egy diplomát mutat, mely tanúsítja, hogy nagyapja, a műhely alapítója a mohácsi korsósok cs fazekasok utolsó céhmestere volt.- Mária Terézia a porosz háborúban pénzt kért kölcsön a oéhünktől. Azt ígérte, hogy visszaadja, de a mestereik nem bízták bennie. Kiérték, hogy a cseleji dűlőben levő agyagbányát, melyet imár a török időkben is használtak, írassa a céh inevére. Ezt Mária Terézia meg is adta iegy aranyibetűs leiratban.

Szürkéskék, zsíros agyag a miénk, jól tartja a Vizet, könnyen formázható. A felszínén nem volt jó, azt benőtték a gyökerek, a régi mestereknek! le kellett ásniuk magukat, teknőkben hordták fel az agyagot. Most 10-15 méter mélyen járunk, ez a legjobb réteg.

A mohácsi korsósok első nagy megrendelői a törökök voltak, akik korsókban menekítették a pénzüket. A török kereskedők imég később is visszajártak, Bajáin dereglyét béreltek és 18-20 ezer korsót is (elszállítottak egyszerre. A Délvidékén is nagy piacokat találtunk: Boszniában, Hercegovinában, Dalmáciában.

Az első világháború lezárta a déli határokat, a cégi formák sem kellették senkinek, új'ákiat kellett kitalálni. Az én apám kezdte el a korsók magyaros díszítését.

Tizennégy éves koromban tanultam meg tőle a szakmát, a máz nélküli, füstben égetett fekete korsók készítését. Egy darabig együtt dolgoztunk apámimal, Pestre jártunk fel kiállításokra, tárlatokra, számos érmet nyertünk.

Később mikor önálló lettem, nem fekete, hanem zománcozott színes dísztárgyakat készítettem. 1941 -ben a nemzetközi vásáron egy cseh cégnek megtetszett a munkám, az illető egyben áruházitulajdonos is volt, le alkart kötni egy nagyobb tételt, de közbejött a háború.- Szerzett valami vagyont?- Az agyagiparosók minidig szegényük, a házon kívül legföljebb ha egy kis szőlőt szereznek. Az az egyetlen céljuk, hogy minél szebb árut tudjanak mutatni és ez nagyon sokba kerül.

337