Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Markovits Ilona: Vázlat Nemesmedvesről
Ezzel kellett volna megbkkózniok a telepeseiknek is: a 15 gércei, 4 rátóti, 2 ostffyasszonyfai, egy vasszentimii'hályi és a jutüatottak között levő két helybeli családnak. Hogy gyökeret eresszenek, legalább olyan szorgalommal, földszereíettel kellett volna küzdeniük minden szem terményért, minden zsák kukoricáért 'és iburgonyáért, mint azok tették, akiknek a helyére jöttek. De a telepesük legtöbbje nem tudott gyökeret ereszteni. A munka- és földszeretet sem volt valamennyiük erős oldala. Ezek felélték a készt. Ha a fejük felett végiképp tönkrement az amúgy Is megsérült lakóház, másikba költöztek. Megfogtak mindent, ami fogható volt. Pénzeltek, amiből lehetett. Az is közrejátszhatott ebben, hogy nem is földműves nép volt mind. Volt egy csúnya bírósági ügy is az egyiilk telepes körül. S amikor a bíróság pontot tett üzelmaire, többen szedték sátorfájukat. Odébálltaik, vagy visszamentek a faluba, ahonnét jöttek, vagy más után néztek. A képviselőtestületi jegyzőkönyvek mindezekről hallgatnak, vagy éppen azok kallódtak cl, amelyek az utóikor számára érdekesek lcomének. 1949-ben a telepesek termelőszövetkezetet hoztak létre, amely azonban már az említettek miatt sem lehetett életképes. A földek megművelése állandó gond volt. Gyakran változott a vezetőség is. Ennek ellenére a tsz - legalább is návieg - 1954-ig fennállott. Akkor feloszlatták. A telepesük közül mindössze két osalád miaradt a faluban, műveli a földet, gazdálkodik, fuvarozgat. S miközben a telepeseik birkóztak az új helyzettel, győzködtek egymással és a földdel, egy fiatal határrendészeti tizedes, Czinkóczi Pál azzal a javaslattal állított be a községi elöljárósághoz: emeljenek emlékművet annak emlékére, hogy hazánk számára e kis községben ért véget a második világháború. A javaslat osztatlan egyetértést váltott ki. Most nem volt széthúzás telepesük és légi lákosság között. Segítettek a szentgotthárdi üzemek is. 1949. május 29-én miajáliisszáímíba menő ünnepségen avatták fel a kis emlékművet az egykori libalagalőn, álból Tamás Vencel szerint nyolc-tíz napig tartózkodtak a szovjet híradók. ,.Nagyobbat, magasabbat szerettünk volna - mondotta szerényen Czinkóczi Pál -, hogy a határon túlról is lássák. Kicsi volt azonban akkor az erő, de igaz és őszinte.” A felszabadulás 25. évfordulóján egy nagyabbnak adta át helyét ez a kis 'emlékmű. Most beton talapzaton egy T 34-es hirdeti, hogy itt értek véget a csatáik. Azt a régebbit pedig a határőrök vették gondjaikba, s állították fel a laktanya udvarán. 1949-ben még 180-190 lakosa volt Nemesmedvesnek. Az 1960-as népszámlálásikor 59, egy 1964-es tanácsi összeírás szerint 61. A telepesek zöme az ötvenes 'években, mint előbb már szó volt róla, elhagyta a falut. Ugyanebben az időszakban a régi 'lakosságból sokan disszidálták. Így lett Nsmesmedves napjain tóra a legkisebb magyar falu. A civil lakosságon kívül néhány tiiszticsalád lakja a községet. Velük együtt 58-án vannak a namesmedvasiék. Hogyan élnek ők, akik .minden nehézség, gond elleniére ma is ezt .az 'eldugott határmenti falucskát tartják otthonuknak? „Kevesen vagyunk, ha töhb nép lenne, jobb lanme az élet” - .ezt hangoztatják szinte minden családiban. Kevesen is vannak, jókora távolságra egymástól, a legközelebbi szomszédtól. Az elmúlt években sokat foglalkoztak megyéinél, járásnál Nomes- medves sorsával. Javaslat javaslat után hangzott el. Üzem? Fatelep? Szanatórium? Egyik a másik után dőlt meg. A község határsávban fekszik, megközelíteni külön engedéllyel lehet csak. 333
