Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - SZEMLE - Siklós Olga: Balázs Béla utolsó drámáiról

művelőit mindig a politikus, a vezető kommunista politikus szemével nézte” (Illés Béla). És ilyennek mutatja szereplése a moszkvai emigráció irodalmi vitáin (egyről Illés Béla számol be Kun irodalmi tanulmányai elé írt, előbb idézett bevezetésében), de levelezése, Hidas Antal regényéről írt bírálata, a Sarló és Kalapács támogatása és szerkesztése, végül Petőfiről írt tanulmánya is.

A sok oldalról megrajzolható Kun-portréhoz - úgy érezzük - a fent írtak hozzátartoznak. „Hát aztán mégis csak meg kellett ismerkedni egyszer azzal a lenézett vidéki hírlapíróval, akit az Otthon-körben gúnyosan Kun Bélcsinck emlegettek a vicces zsurnaliszták, - aki ama jelentékeny zavart idézte elő Magyarországon. . .” - írja tréfás szeretettel Krúdy Gyula. így teljesedik sokszor gyialázott, később elhallgatott vagy elmosódott arcéle, műve és emléke. Vele a koré, melyben a „forradalom mozdonyai elindultak, . . .és meg sem állnak a beérkezésig” (Kassák Lajos).

BODRI FERENC

Balázs Béla utolsó drámáiról*

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára őrzi a Balázs Béla hagyatékot, amely ma már a kutatók rendelkezésére áll. Az itt található művekből, levelekből, kritikákból kibontakozhat előttünk egy sokoldalú, igen aktív kommunista művész tevékenysége, harca.

(Művészetéből bennünket e korban írt, illetve színre került drámái érdekelnek.) A drámaíró Balázs Béla is mindig korszerű és aktuális volt a szó legjobb értelmében. Tartalmi és formai törekvései megtermékenyíthették volna a szocialista drámát. A Boszorkánytánc-\ban és a Czinka Panna balladájá-ban a népi motívumok drámai ötvözetét, a Lulu és Beátá-hasn a szocialista szatíra lehetőségeit, a A fű újra feláll című drámájában a Bródy-Mórticz jelölte út folytatását adja a magyar drámának.

Műveinek tárgyilagos elemzése mellett hadd álljon itt néhány dokumentum is, melyek azt bizonyítják, hogy 1945-ben az irodalmi egységfrontot hirdető kultúrpolitika bizonyos esetekben még azonos világnézetű és párttag írók közül sem mindenkit engedett az „egység” keretei közé.

Balázs Béla új drámáival is korához akart szólni. Úgy érezte, a kommunista költőnek kommunista kultúrpoilitikusnak is kell leninié. Lázasan dolgozott, szinte azzal az igénnyel, hogy mindent, amit el kell mondani a közelmúltról a közönségnek, azt neki kell teljesíteni. A hivatalos kultúrpolitika nagyon hamar elhatárolta magát tőle. Haláláig élt benne a gyötrő kérdés: miért? Az ötvenes évek - ha megérte volna - erre világos választ adhattak volna.

„Rákosi elvtárs már több ízben döbbentett meg azzal a főtanáccsal, hogy én ns hangoztassam kommunista voltomat, ne álljak ki mint kommunistáin Ezt is ugyan szeretném nagyon megérteni. Tehertétel vagyok én a pártnak? Nem vállalhat engem? Mi ez? Határozott és világos utasításokat kérek.”

* A szerkesztő megjegyzése: Jelen tanulmány részlet a szerző „Korunk magyar drámája” című könyvéből. A szerző a veszprémi Petőfi Színház dramaturgja: a közelmúltban szerzett kandidátusi tudományos fokozatot. Könyve - kandidátusi disszertációja - az idén jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában.

270