Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: Kun Béla az írókortársak között

köztársaság idejében), mintha nem jelent volna meg fdlyamatosan a MA. és ennek három világnézeti különszáma, ismertetve a szovjet forradalmat és történetét, hasonlót követelve nálunk is, a szovjet alkotmányt közölve, Lenin képét a szám címlapjván atb. Mintha Móricz vagy Krúdy nem járta volna az országot, és nem írt volna lelkesedve a Somogy, a Fejér megyei, a „ruszkaJkrajniaii” fálvak megváltozott és ragyogó tervekkel terhes világáról, ugyanígy a kápolnai földosztásról fstb. Mintha nem folytak volna Balázs Béla és Lesznai Anna mesedélutátijai a proletárgyermekek számára, nem jelentek volna meg Kosztolányi, Babits és mások ismert írásai. És sorolhatnánk a példákat tovább.

Kunifi a diktatúra irodalompolitikáját (bírálta, a Népszava háziíróit tartva a proletárirodaiam kizárólagos művelőinek és letéteményeseinek. Azokat, akikkel már Ady is győzködött. Egyidejűleg az újság Weltner Jakab árnyékában meghúzódó varjúbrigádja indít durva támadást (elsősorban a két (későhbi renegát: Kéri Pál és Göndör Ferenc Az Ember című lapban, de még a Pester Lloydban is) a lau 1 túrforradalom kommunista irányítói: Balázs Béla és Lukács György, még inkább személyeskedő éllel Kassák és Mácza ellen.

A kongresszuson egy kis „irodalmi” vita kerekedik „az írók párttagsága”, az „irodalom és diktatúra” kérdéseiben. Hozzászól Lukács György, Alpári Gyula és Rákosi, zárszavában Kun Béla is kitér a problémára.

A szociáldemokraták által kezdeményezett provokáció végül is a MA íróin, elsősorban a szerkesztőn: Kassákon csattan, akinek folyóiratai (korábban a TETT, később és ekkor a MA) elévülhetetlen és vitathatatlan érdemeket szereztek a háborúellie- nes mozgalmakban éppúgy, mint a két foradalom előkészítésében, a polgári forradalom szocialista átmenetének követelésében, egyben az európai avantgarde irodalom eszméinek és alkotásainak hazai megismertetésében és propagandájában. Az akkori „avantgarde” pedig sok adattal bizonyítható kapcsolatban állott Európa nemzetközi mu nkásmozgalmával.

Mint tudjuk, a MA szerkesztősége és kiállító helyisége a Visegrádi utca 15-ben volt, egy nagyobb lakáson éppen a Kommunisták Magyarországi Pártjának központjával osztozkodott. Kassák származása, élete, világnézete és akciói révén a maga folyóiratát, tevékenységét és társaságát a proiletárirodalom részének vallotta, a MÁ-t többen a párt hivatalos irodalmi lapjának tek/intették. Kuniak letartóztatása alatt Kassák őrzi a központot, .erélyesen és felháborodva tiltakozik a házkutatások vandalizmusa ,ellen. Ezt nemcsak életrajzi könyvének fejezetei, de rendőrségi jegyzőkönyvek hiteles példányai is igazolják. Az író egy később sokszor a szemére vetett (hibát abban követ .el, hogy ,,ti.szta fculltúrigényesiséget” követelve (válaszúi a polgári szocdemeknek) a saját .művészetét mint kizárólagos kommunista irodáimat vélte privilegizálni, bár művének (és önmaga) párttagságának lehetőségében ,a művészeti szabadság leszűkítésének útját látta. Ugyanakkor a MA stílusa és érdeklődése végig kissé elvont és intellektuális, így a folyóirat nehezen szerezhetett olyan befolyást a munkásosztály köreiben, amilyent a szerkesztő művészeti és irodalmi forradalma elvárhatott és megérdemelt volna.

Nyilván az erről folyt korábbi vitákra - talán némi kölcsönös meg nem értésre - vezethető Kun Béla mondata, amely a zárórefeaátuimlban hangzott el: „. . .Űj szellemi életnek, új kultúrának kell támadnia magából a proletariátusból, és én bízom a proletariátus teremtő .erejében, afoiban a teremtő erőben, amely (intézményeket rombolt le és intézményeket alkotott, hogy meg fogja találni a .szellemi élet terén is a maga kivirágzását. Kétségtelen, hogy ez nem a MA irodalma lesz, amely a burzsoá dekadencia terméke. Uj szellem fog megnyilatkozni a proletár szellemi élet terén, amelyből a proletariátus osztályának kultúrája fog ki virágozni. . .” A közbeszúrt som268