Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Kószálás ipari partokon III. A Vasmű és városa
szed ki agy szűk nyilasiból. Én tőle jó tíz méterre verítékezők. Negyedóra alatt végez a hajolgatássaá, elmegy a kemencétől.- Védőruha nélkül ott nem lehet kibírni - mondja B. S.- Most mii következik)?- Átütik a zárófalat. Másik férfiú, szintén védőruhával, szintén vasrúddal.- Kiszúró stonga a szerszám neve. Hatalmas rösscl lendíti a rudat. Egyszer heszorul a szerszám, ketten valami vas- alkotmánnyal kiszabadítják. Üjra a görnyedt, támadóállás. Aztán vakító fehér izzással ömleni kezd az aoéd. Kiddi&öcosen az üstből. Néhány méterrel odéhb megyünk.- Egy kemencéhez tartozik az olvasztó és három segédje. Egy műszákban jelen van a műszakvezető és három acélgyártó. Ök határozzák meg az adagolás arányát. Ma mérnöki végzettséget követelő munkakör. Az az alacsony férfi acélgyártó. Az előihb még ott állt a csap olásnál. Most arcát törli.- Nyáron az itteni hőmérsékletihez természetesen pluszként jön a kinti meleg.- Összesen hány fok? Nyolcvan?- Kemencénél? Talán több. Az üstöt daru veszi fel, megindul vele a kokillák fölött. Teletölti az otromba edényeket. A Vasmű fejlesztésének egyik fontos része lesz a folyamatos öntés megvalósítása. B. S. a folyosón még elmagyarázza, hogy mindez voltáképpen vegyészet.- Nahézvegyészet r- jegyzem meg jámborul. A meleghengermű. Kezdetben az izzó vastömlb rettentő makacs. Mintha élne. Viaskodik a kíméletlenül préselő fémdklkel, szabadulni próbál a görgőkről, kitörne a szűkre szabott pályáról. Aztán egyetlen lendülettel végigszáguld a hengersoron, sík- kant az újabb gyötrő állottnásdkon. Kicsit félve nézem. Üj kísérőt kaptam, B. Gy. személyében. Tőle kérdezem:- Mi okozhat itt balesetet?- A figyelmetlenség.- Volt rá példa?- Egy szakasszal előbb. Tavaly egy teljesen kezdő (kislányt elütött az izzó vas- tömfe. A hengerészek szenvtelen arccal figyelik a rohanó vörös vasat. Állítanak gépükön. Technikusok, megkeresik a 'havi háromMiárom és félezer forintot. Ha a gép tökéletesen működik, icigylósreméltóak. Láttam görgőcsenéc. Az irigyelt hengerészek fü- rödtiök az olajban, gépzsírban. Mielőtt a gépsor végén feltekercselt lemezt átkíséménk a hideghengerműbe, hadd tegyek kitérőt a régi dunaipenteleidk és a -gyár kapcsolatára. Ma már majdnem lehetetlen rekonstruálni, unit éreztek akkor a földművelők. Az építkezésen dolgozó kubikosokból, segédmunkásokból nem egy letelepült a maga építette városban, szakmát tanult a gyárban. A falubeli második generációhoz tartozik K. L. Dunapantelén született I94zd>en.- Mi lett volna belőled, ha nem itt épül a gyár?- Én véletlenül egészen pontosan tudom. Apám vasutas volt, és kinézte nekem a MÁV Járóműjavítót Budapesten. Aztán a Vasmű jelenléte íellelkesített, technikumba jelentkeztem. Nem vettek fel. Szakmunkás lett belőlem.- Miért ragaszkodsz ebhez a gyárhoz?- Most már hivatalos okom is van rá. Gyári kölcsönből vettem lakást. Tíz évet írtam alá érte. Dohát eddig se akartam elmenni sehová. Ez olyan dolog, amit nehéz elmagyarázni. Itt mindenhez közöm van. Nincs is olyan helye lassan a gyárnak, ahol 240
