Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - Pesti János: Országúton (elbeszélés)
Szilveszter az üzem klubjában, alig egy hónapja dolgozott az új munkahelyen. Klárival kissé idegenül toporgott a sarokban: a fiatalok táncra biztatták őket, Gábor az idősebbekkel könyökölt a büfében.- Megtelt imár! Lassan ki is csap! - súgta valamelyik, Gáborira célozva, és kárörven- dően összenevettek. Rájuk nézett, újra a férfira, s illelm ide, szokás oda, felkérte táncolni. Gábor meglepődve nézett rá, tánc helyett koccintott volna inkább, hívta őt is a szünetben.- Jó megyek, de van egy kikötésem: nem iszunk többet irma éjjel!- Holhió, kislány, nem igazság, hogy megzsarol! Ha legalább valami ellenszolgáltatást . . .! - nyúlt felléje, ő tolta el a kezét. Tréfás szavák, tánc - a férfi mesék. Kocsival jött, emiatt nem kísérte el a felesége, pedig a jogosítványa tíz éves, és szokott inni vezetés közben máskor is.- Soha nagyabb biztonságot, mint ilyenkor! Csak a fakabátosok ezt nem értik. Szabad? Táncoltak még, Kláriról teljesen megfeledkezett. Elmúlt éjfél - kézfogás, jókívánat - egyedül állt a hallban, Gábornak valahogy nyoma veszett. Indulni akart, mikor a férfi a lépcsőről rákiáltott:- Látom, maga is szökni készül! Ha van életbiztosítása, felajánlom a kocsimat! - s kicsit gúnyosan meghajtotta magát. Boráros tér, Lánchíd - repült a Wartburg.- Álljunk meg! - szólt - a következő kapu ... Ügy rémlik, berregett a motor, Gábor az arcához hajolt, s mintha valamit - látható izgalommal - a viteldíjról mondott volna, kjözben magához húzta a fejét. Zavart, ideges csók mart a szájába, ő egy pillanatra átfogta a férfi nyalkát, laztán igyekezett gyorsan kiszállni.- Ne higgye ám, hogy becsavaróditaim - mondta félvállról. - Szilveszterikor semmit sem kell 'komolyan venni. Nehéz, kellemetlen csend súlyosodott rájuk, bizonytalan, kutató szemmel intézték egymást. Gábor mosolyt erőltetett az arcára, neki összegabalyodtak a gondolatai, csak a férfi szomorúságát látta. A vastag, sűrű szemöldök alól sovány, markáns arc meredt rá, mintha csorbult vésővel nagyolta volna valáki. Össaeharapta a száját, hátrálva indult ia kapuhoz. Gábor várt még - talán azt hitte, felhívja a lakására - a villany valóban sokáig égett a szobájában. Egy héttel később látta Gábort a feleségével - vékony, csontos-csúnya nő volt -, mikor a férfit vidékre tanácsolták az ivás miatt, azt beszélték, idegszanatóriumba került. ő akkortájt kezdett egyik évfolyamtársával járni. Esti középiskolások mindketten. - az özvegyi nyugdíj nappali tanulásra nem futotta az évzáró banketten melegedtek össze. Gábor sohasem árulta el, hogyan került oda éppen akikor a barátjával. Arca komor volt, látszólag egy fiatal nőt .szórakoztatott, de ő már ismerte azt a kemény vonást a szája .sarkán. Tangót játszott a zenekar, az ő szeme változatlanul a férfi arcán, másodszorra értette meg, hogy a hívás neki szól:- Bocsánat, szabad? Összerezzent - felismerte, hogy az új táncos, a férfi barátja.- Gábor küldött - kezdte .az zavartan -, reggel kilenckor beszélni szeretne magával. Fölnézett hozzá - látta arcán a .szorongó várakozást -, mosolyogva igent intett. Együtt ákkor jártak először a Balatonon. Füred, Tihany - komppal csak .néhány perc volt Szántód. Gábor már a kikötőben bravúrozott a kocsijával, rá akarta beszélni őt is a vezetésre. 224
