Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - Dávid József: Új kenyér (elbeszélés)

Valamennyien Rozikára néztünk.- Hát jó - mondta Rozika Most (beolvasok az úrinknak. Emlékeztek még arra, amikor tengerre akartatok' menni?

Mindnyájan ihahotázni kezdtünk.- Ugye disznók - nevetett ő is de engem ki akartatok hagyni a (buliból. Én azonban résen voltam. Amikor a (haditanácsot tartottátok ia folyóparti csökött fűzfa alatt, én ott kuksoltam a fán. Hajnalban pedig, amikor elíkötöttétek a halászok csónakját és elindultatok, akikor én már a Csukás-kanyarban álltam a parton.- És olyan (lármát csaptál, hogy be kellett vennünk a csónakba - mondta Péter.- Az ám, hogy pár (kilométerrel lejjebb, kidobjatok a vízbe - pirosodott az emlékektől Rozika arca. - De én kiúsztam és mentem a parton tovább. Elhatároztam, azért is eljutok oda, ahová ti.- El is jutottál - nevettünk valamennyien -, mert azon a szekéren már velünk együtt ültél, amelyiken a csendőrök visszahoztak minket - mondtam -, s te sem úsztad meg otthon szárazon a csónakfcirándulást.- Nekem mégis ez a legkcdvesehb emlékem a múltból - emelte a poharát Roziika.- És a másik?- Ha a másikba is beleszóltok, az asztalra csapok - villogott a szeme a képviselő asszonynak, aztán mondta:- Amikor a fiam ledöktorált, s megkapta a kinevezését mint falusi (körzeti orvos, meglátogattam őket. Már akkor is panaszkodtam a derekamra, amikor még a szövőgépek mellett álltam, de amióta főnökasszony vagyok a meóban - mosolyodott el egy kis öniróniával -, néha úgy rámjön, hogy se állni, se ülni. Amikor még középiskoláiba járt a kölyök, mondogatta, hogy ősük szerezze ő meg a diplomát meg mindent. Majd meggyógyít ő engem. No, mondom neki ebéd után, (hogy most itt vagyok. Kezdheti a gyógyítást. Nevetett. Nincs magának kutya baja sem, mamdkám. No, szép kis orvos vagy te - mondtam. Komolyan fáj valamije? - nézett rám olyan ijedten, mintha nem is ón, hanem ő lett volna a beteg. No csak vizsgálj meg. Láttáim, hogy zavarban van, de a csörfös kis menyem ráparancsolt: mire vársz? - talán a kedves imami is az SZTK- ba menjen? Esetlenül (kísért át a rendelőjébe. Nézte a pulzusom, mérte a vérnyomásom, aztán megakadt. Majdnem elröhögtem magam, pedig akkor is éreztem a derekamban a nyavalyát. Aztán kérdezgetni kezdett, ahogy általában az orvosok szokták: mikor kezdődött, meg mi. Mondtam, hogy amikor olyan pulyák voltatok, minit a csupasz verebek. S nekem túlórázni kellett a huzatos szövődében. De mamika, most (komolyan, simogatta (meg a kezem. Levetkőzzék? Azt nem. Nem fontos - tiltakozott élénken. Én meg ugye, ismeritek a természetem, csak mondom: talán finnyásfcodsz? Amikor mohón kaptál a mellbimbóim után, nem voltál ilyen szégyenlős, hát miféle orvos vagy te? Majdnem elbőgbe magát az én drága, aranyszívű Janikám. Aztán nem tudtam szabadulni tőle. Másnap bevitt a városba az egyik főorvoshoz és mindent elkövetett, hogy meggyógyítson.

Elhallgatott, aztán felkapta a fejét:- No, meg vagytok elégedve?- Semmit sem változtál - ölelgettük meg.

Kéri Laci következett.- Amikor a pályafenntartásról bekerültem a csatlakozó állomásra, az áruraktárban dolgoztam. Egy kis protekcióval - mert mint tudjátok, az anyám a bárónál szolgált - csoportvezető lettem. Tíz-tizenkét emberrel ki- és beraktuk az árut a vagonokiba. Embereim keveset kerestek s Rókára nemigen jutott, Ihat segítettek magukon. Naponta több száz demizsont raktak be az egyik likőr- és szeszgyár készítményeiből. S naponta eltört közülük legalább agy. No, persze jól meghúzták előbb, meg átöntögették 216