Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - Paku Imre: Váci Mihály 1926-1970
zonyos költői mondanivaló szétterjeng, a tulajdonképpeni cél homályosodik, szürkül meg. Versei csakhamar mindegyre merészebbek, mindjobban tartalmasabbak, mindinkább égetőhbök lettek, ugyanakkor hangja folyvást frissült, természetesebbé, közvetlenebbé vált, szemlélete egyre mélyült, megfigyelése erősödött, világképe mind nagyobbra tágult. A nyírségi szűkebb táj adottságaiból tört az egyetemesség felé, főiképpen a népélet, személyes múlt, társadalmi-politikai áramlat, egyéni benyomások, közösségi-családi fájdalmak érlelték költészetét, fokozták erejét, bátorságát, tökéletesítették eszközeit, gazdagították formavilágát. Az is kétségtelen ezek után, hogy olykor iszándéktalanul különcködött; ideges, nyugtalan természete nem elégedett meg az egykorú, hétköznapi viszonyok egyre szűkített körével, szabadabb csapongás ragadta el, fcereste-hiaj'szolta a változatosságot, vérmérséklete lázongott, de nem lazított, hanem inkább önmagában érlelődött; bántották, emésztették az élet mesterséges, felesleges gátjai. Józan gondolkodása, lassan higgadó indulata és a tudományos szocializmus alkalmazott tantétele felébresztette benne a ibölcselkedő, fontolgató költőt, aki szokatlan kedvteléssel és sűrűsödő komolysága miatt nem lépte át egyszer sem a túlzás mezsgyéjét. Finom és érzékeny idegzete tehát az állandó hatások nyomán a versírás kényszerét idézte elő számára, ebből eredően folyton lobogó szelleme rendkívüli termékenységre ösztönözte. Valamennyi jellemző költői vonása, értékjegye élénken és tökéletesen megvilágítja folyton erősödő egyéniségét, szocialista öntudatát, emberi önérzetét, mindjobban meggyőzte olvasóit és az irodalmi közvéleményt abban a tekintetben, hogy az ő költészete az átlagos, közönséges méretek fölé emelkedett és minden tekintetben új és hagyományos, haladó és modern... valamint követhető példa... Az irodalmi bírálat eleinte vonakodva, később teljes elismeréssel fogadta, jutalmazta az új magyar lírának ezt a kivételes, tisztes alakját. Váci Mihály rövid pályája alatt mindent megkapott, amit ma költő nálunk elérhet. Én nem mások érdemével dicsekszem; nem azzal kezdem - honnan származom. Tenni szeretnék valamit először, hogy kitűnjön: ki fogadhat fiának, kinek rokonságára van jogom. Szerelnék olyat tenni - ó csak egyszeri miről meglelt fiára ismer sok egyszerű, távoli rokonom! S míg tettemet emlegetik, s komoly szavakkal nevezgetnek engem, ők dicsekednek, büszkén, én helyettem:- „Közülünk származik!” (Származás) Egyik nyilatkozatában pedig így mondja: „Ne feltűnni akarj: hatni és megmaradni!” Korábbi versváltozatában imigyen állapítja meg a költő és az emberiség viszonyát: 201
