Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: Lenin ábrázolása a magyar képzőművészetben
Klára könyvborítója B. Brujevics: Emlékeim Leninről (1967) és Lengyel Lajos könyvborítója Gyurkó 1,ászló: Lenin, Október című könyvéhez (1967). A grafikai ábrázolások javához soroljuk Raszler Károly lendületes vonalaikkal, foltokkal megrajzolt szónrajzát, Vilt Tibor tanulmányrajzait és Uitz Béla átható tekintetű, de előadásmódjában fénykép-hatású Leniin portréját. (A Kassák vezette „aktivista” körből indult, inna is a Szovjetunióban élő Uitz 1931/32-foen freskóidat festett a harkovi színiházba. A háború idején a németek által elpusztított falkép egyik részletén Marx és Lenin alakját ábrázolta a magyar művész.) Schaár Erzsébet és Vilt Tibor mintázott, Tápai Antal domborított Lenin-arc- másai eltérő formai eszközökkel juttatják kifejezésre a művészek Leninről alkotott elképzeléseit. Külön csoportba sorolhatjuk a hazai Lenin-emlékműveket. Az eltelt huszonöt év alatt jó néhány pályázat résztvevői kísérelték meg olyan figurális emlékmű tervezését, amely méltó emléket állít a kommunizmus teoretikusának és rendkívüli képességű vezető egyéniségének. Bár résztvevőben és igyekezetben egyik alkalommal sem volt hiány, a pályázatok nem hozták meg a kívánt eredményt. Ebben közrejátszott az is, hogy Lenin alakjának nagyméretű plasztikai ábrázolása nehéz feladat. A jól ismert arc a portré-hűséget követeli meg, ugyanakkor az alak felfokozott méretekhez illő térképező megformálása is elengedhetetlen. Sem Lenin testarányai, sem (megszokott) öltönye, köpenye (melyek az egyén jellemzésénél fontos kellékké válhatnak) nem kedveznek a nagyszabású szobrászi alakításnak. Ugyanakkor az emlékműtől a jelképes ábrázolást is joggal várhatjuk el: a jellegzetesen egyéni alak egyben a proletárforradalmár jelképét, a munkásosztály vezetőaszményét is idézze. Olyan művet, amelyik minden követelménynek hiánytalanul megfelel, nem tudnánk említeni. A sok terv (és megvalósult emlékmű) közül először Martsa István egész alakos, köpenyt viselő Leninjét (1964) említjük. A bal kezét ökölbe szorító figura feszült kifejezése, nemes pátosza rokon az elbeszélések, leírások nyomán Leninről kialakult képünkkel. Mikus Sándor előrelépő, egész alakos Leninje visszafogott kéamozdulatökkal kíséri beszédét. Kifejező alkotás, de formálása nem nevezhető monumentálisnak. A Pátzay Pál alkotta budapesti emlékmű Leninje egyik kezét a felöltő zsebébe süllyeszti, másikban sapkáját tartja. Kissé előrelépve, figyelő tekintettel áll a tágas térségből figyelmet keltőén kimagasló építmény előtt. A szobor a portré közkeletű kívánalmainak megfelel, ugyanakkor a testet burkoló kabát nyugalmas kőtömege bizonyos nagyvonalúságot ad az alaknak. Mindamellett inkább a kisplasztikák, mint a monumentális alkotások jellemző jegyeit fedezhetjük fel rajta. A Lenin születésének 100. évfordulójára hirdetett képzőművészeti pályázat értékelése dolgozatunk írásával egyidőben folyt, így a pályaművakről niég nem számolhatunk be. Reméljük, hogy a fiatal .képzőművészek részvételével lezajlott nagyszabású portrépályázat számos értékes alkotással gazdagítja Vlagyimir Iljics Lenin magyar kéztől származó arcmásainak sorát. HEITLER LÁSZLÓ 186