Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Pákolítz István: Csíz (vers)
s hogyha nem voltak barmai megtanult embert hajtani útonálló vad marcona voltál akinek nincs hona és most úgy fordulsz itt elő mint valami előkelő vagy fölkecmergett szabados ki a szolgán jobban tapos mert jómaga is szolga míg szolgálja zord isteneit és győztesként marad felül mért kérdezné mibe kerül mi másért is jönne ide hogyha sose volt semmije sebbel-lobbal ver gyökeret még honfoglaló is lehet élni mindig kell valahogy ha másképp nem megy öl rabol ilyen érvvel is meg lehet győzni a szívet és fejet azt mondod erre mennyi jót hozott civilizációd utak villák vízvezeték így lett enyém is a tiéd szándékod ellenére bár nemcsak a pusztulás halál élet is nőtt e zord pannon (mégis gyönyörű) parlagon s megfogalmazhatom úgy is hogy rózsa is nemcsak tövis vagy ami kézzelfogható nemcsak hódít a hódító a meghódolttal táncra kél a kultúra tüzelnél s a szép-hasznos így él tovább csikorgó századokon át de akik élünk jaj nekünk ha véletlen-jót mívelünk . s bár egyhalállal tartozunk nem mindegy hogy miért halunk Nem mondom, némi variáns azért elkéne, esetleg merészebb improvizáció, aim esztétikailag árnyaltabbá és élvezetesebbé tenné ezt a hajnalonkénti ébresztőt; de világért se szólok bele: túlórában fütyörészik még most is, október vége felé,- és minden köszönöm nélkül. ro Csíz
